Briallyn királynő személy

Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara

Idézetek

Kek P>!

– Azt szeretnétek tudni, ki képes eltüntetni egy csapat tündérkatonát a tenger túlfeléről? Hogy ki biztosíthatná Briallynnek a gondolatutazás erejét, vagy ki végezhetné ezt el helyette? Hogy kinek a segítsége bátoríthatná ilyesfajta tettekre? Akkor Koschei háza táján keresgéljetek!
     Cassian megdermedt, ahogy az emlékek a helyükre kattantak, akárcsak Amren kirakósának darabkái szoktak.
– Koscheinek hívják a varázslót, aki fogságban tartott? A… a Csontfaragó bátyja? – A többiek tátott szájjal fordultak felé. – A Csontfaragó egyszer megemlítette a bátyját, ő is valóban halhatatlan, egy halálúr. Így hívták.
– Igen – lehelte Vassa, – Koschei a Csontfaragó bátyja… volt.
Lucien és Jurian meglepetten nézett a királynőre.
De Vassa egyedül Cassiant figyelte.
Félelem és gyűlölet ült a pillantásában, mintha már a férfi neve is förtelmes lett volna számára.
Rekedtes hangon folytatta:
– Koschei nem közönséges varázsló. Egy ősi varázslat miatt kénytelen a tónál élni. Túljártak az eszén. Egyedül az vezérli, hogy elszabaduljon onnan.
– Miért zárták oda? – kérdezte Cassian.
– Túl hosszú történet – tért ki a válasz elől Vassa. – De azt tudnotok kell, hogy Briallyn és a többiek nem saját maguk álltak elő az ötlettel, hogy eladnak neki. Koschei hintette el az áruló szavakat az udvarukban, ő suttogott a széllel.
– Még mindig a tónál van – jegyezte meg Lucian óvatosan.

105-106. oldal

Kek P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     Nem, tényleg nem volt szükség rabszállító kocsira. Mert egy fehér lovon, a kompánia élén egy görnyedt kis alak mellett Eris ült.
– Ostoba seggfej! – vicsorgott Cassian. – Briallyn megigézte a Koronával.
– Nem – vágta rá Az halkan. – Nézd meg a bal oldalát! Még mindig nála van a tőr. Ha Briallyn a bűvkörébe vonta volna, akkor már átadta volna neki.
– Szóval egy másik teremtett tárgy megvédi őt a Koronától. – Ami azt jelentette, hogy… – Áruló! – sziszegte Cassian. – Nem is értem, miért lep meg. – Mindkét keze ökölbe szorult. – Elkapjuk, hazaráncigáljuk, aztán széttépjük.

773-774. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Azriel · Briallyn királynő · Cassian · Eris Vanserra · Korona
Kek P>!

Nesta volt az, aki megtörte a hirtelen beálló csendet.
– Mi az a Rémtár?
Amren szemében felragyogott a maradék ereje.
– Az Üst számtalan, mágiával átitatott tárgyat teremtett még régen, olyan fegyvereket, amikkel semmi sem veheti fel a versenyt. A többségük odaveszett a történelem és a háborúk folyamán, és mire én a börtönbe kerültem, már csak három maradt. Akkoriban az a hír járta, hogy négy van, sőt olyan pletykák is szárba szökkentek, hogy a negyediket megfosztották erejétől, de a mai legendák már csak háromról szólnak.
– A Maszk – mormolta Rhys –, a Hárfa és a Korona.
     Nestának volt egy olyan érzése, hogy egyik sem lehet valami jó dolog. Feyre homlokráncolva a párjára nézett.
– De ezek mások, mint a Kőbe vájt város nagy hatalmú tárgyai? Mire képesek?
     Nesta próbálta elfelejteni azt az éjszakát, amikor Amrennel elmentek kipróbálni a képességét azok ellen az iszonyú katakombákban tárolt holmik ellen. A tárgyakat félig a kőbe zárták: kések, nyakláncok, gömbök és könyvek, mind-mind ragyogott a mágiától. Egyik sem volt kellemes. Ha a Rémtár még annál is rosszabb, mint amit ott látott…
– A Maszk visszahozza a holtakat – válaszolta Amren Rhys helyett. – Halotti maszk, egy rég elfeledett király arca alapján készült. Ha felveszed, magadhoz hívhatod a halottakat, teljesítik a parancsaidat. A Hárfa bármilyen ajtót kinyit, legyen szó valódiról vagy bármilyen másikról. Vannak, akik szerint világok között is nyit átjárókat. A Korona pedig… – Amren a fejét rázta. – A Koronával bárkit a befolyásunk alá vonhatunk, még a legerősebb mentális pajzsot is áttöri. Az egyetlen nehézség, hogy kezdetben közel kell lenni az áldozathoz, anélkül nem tudja belevájni a karmait az illető elméjébe. De ha valaki fején ott pihen a Korona, irányíthatja az ellenségeit. Olyan erős, hogy egy szülő is készséggel lemészárolná a gyermekét, miközben pontosan tudná, milyen iszonyatos dolgot művel, mégsem lenne képes megakadályozni.
– És ezek a dolgok elvesztek? – fortyant fel Nesta.
Rhys felvont szemöldökkel nézett rá.
– A tulajdonosuk gondatlanul bánt velük. Ősrégi háborúk során vesztek el, árulások miatt, vagy egyszerűen azért, mert elrakták őket, aztán elfelejtkeztek róluk.
– És mi köze ennek az egésznek az Üsthöz? – faggatózott tovább Nesta.
– A hasonlóak vonzzák egymást – mormolta Feyre. Amrenre nézett, aki bólintott. – Mivel a Rémtárat az Üst készítette, a Rémtár megtalálhatja a teremtőjét. – Oldalra billentette a fejét. – De Briallynt is így teremtették. Ő nem tudja megtalálni az Üstöt?
Amren a fotel karfáján dobolt az ujjaival.
– Az Üst megöregítette Briallynt, hogy megbüntesse. – Nestára pillantott. – Vagy hogy téged büntessen, végül is. – Nesta nem engedte, hogy bármilyen érzelem kiüljön az arcára. Amren így folytatta: – Szerintem elvettél tőle valamit, amikor megkaptad az erődet, kislány.

260-262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amren · Briallyn királynő · Feyre Archeron · Hárfa · Korona · Maszk · Nesta Archeron · Rémtár · Rhysand · Üst
Kek P>!

– Melyik királynőre vallana egy ilyen merész húzás?
Vassa arany arca megfeszült.
– Briallynre.
A valaha fiatal, a valaha halandó királynőre, akit az Üst főtündérré változtatott. De az Üst dühös volt, mert Nesta elragadott tőle valamit, és megbüntette Briallynt. Halhatatlan tündérré változtatta őt, igen, de egyúttal vén szipirtyóvá is. Évezredeken át kell majd öregen élnie.
     A királynő nem titkolta a Nesta iránti gyűlöletét. Hogy bosszút akarállni rajta.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Briallyn királynő
Kek P>!

     Briallyn sötét szeme elégedetten csillogott, az arany Korona három egyszerű tüskéje felragyogott, ahogy felemelte a kezét.
     A vihar elcsendesedett. Kitisztult az égbolt, a hajnal előtti halványszürkében játszott, épp kihunytak az utolsó csillagok.
     A Koronával még a természetet is irányítani lehet.

806. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Briallyn királynő · Korona · Rémtár
Kek P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     A mágiája névtelen szörnyként vonyított. A lavinák csillogó fehér tengerként zúdultak lefelé a sziklákon. A fák meghajoltak, kettéroppantak a Nestából előtörő erő nyomán. A távoli tengerek visszahúzódtak a partjaikról, majd hullámot vetve ismét előrezubogtak. Üveg remegett és tört Velarisban, könyvek bucskáztak le Helion ezernyi könyvtárában a polcokról, és ami a halandók földjén álló rozoga kunyhóból maradt, az most a földdel vált egyenlővé.
     De Nesta csak Briallynt látta. A leesett állú vén boszorkát, akire rávetette magát, törékeny testét a köves talajhoz szegezve. Egyedül a sikoltást hallotta, ahogy megragadta Briallyn arcát, a Korona vakító fehéren ragyogott, és Nesta a hegyeknek, a csillagoknak, a közöttük feszülő sötétségnek üvöltötte dühét.
     A bütskös kezek megfiatalodtak. A ráncos arc gyönyörűvé vált, vonzóvá. Az ősz haj hollófeketévé sötétedett.
     De Nesta csak üvöltött és üvöltött, hagyta, hogy a mágia dühöngjön, kieresztette az utolsó parazsat is. Eltörölte az alatta vergődő királynőt.
     Az ifjú kezek hamuvá porladtak. A csinos arc semmivé olvadt. A sötét haj szertefoszlott.
     És végül nem maradt más a királynőből, csak a Korona a földön.

811. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Briallyn királynő · Korona · Nesta Archeron
Kek P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     Egy nagy teremben, ahol öt trón állt az emelvényen. A hatodik trónon, azon, ami középen állt, egy hegyes fülű vénasszony ült. Tüskés aranykorona pihent a fején, úgy izzott, akár fekete szemében a gyűlölet.
     A tündér vénasszony megmerevedett, kék bársonyköpenye megrezzent a mozdulattól. Szeme ráncos arcát meghazudtoló tisztasággal csillant. Egyenesen Nestára nézett.
Nálad van a Hárfa – mondta a királynő papírként zizegő hangon.
     És Nesta tudta, ki előtt áll mereven, hogy miféle korona ül a nő vékony szálú, ősz haján. Briallyn begörbítette bütykös ujjait a trónja karfáján, a szemét összehúzta. Elmosolyodott, kivillantotta félig elrothadt fogait.
     Nesta elhátrált – vagy legalábbis megpróbált. Képtelen volt megmozdulni. Briallyn iszonyú mosolya kiszélesedett, és mintha csak baráti csevegést folytatnának, így szólt:
A kémeim elmesélték, kikkel barátkoztál össze. A félvérrel meg a megtört illírrel. Milyen kedves lányok!
     Nesta vére forrni kezdett, és tudta, hogy fellobban a szemében a mágia, ahogy a királynőre vicsorgott:_
Ha a közelükbe merészelsz jönni, kitépem a torkodat! Levadászlak és kibelezlek.
     Briallyn cöcögött.
Ostobaság ilyesfajta kapcsolatokat ápolni. Éppolyan ostobaság, mint az, hogy még mindig a Hárfát szorongatod, ami minden kérdésemre eldalolja a választ. Tudom, hol vagy, Nesta Archeron…

605-606. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Briallyn királynő · Hárfa · Korona · Nesta Archeron