Bree Tanner személy
Idézetek
– Ne süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaid megsülnek […]
29. oldal
– Milyen képessége van Raoulnak? Életveszélyes hülyeség?
Diego felhorkant.
– Na, az tuti. De Riley szerint van valamiféle mágnesessége. Az emberek vonzódnak hozzá, követik.
– Csak a retardáltak.
27. oldal
– Nehogy még a végén elérzékenyülj itt nekem!
– Micsoda?! Nem akarsz – tágra nyitotta a szemét, a hangja pedig affektálva egy oktávval feljebb szökkent – az öribarim lenni? – vigyorgott.
Csak forgattam a szemem, mert nem tudtam eldönteni, hogy rajtam szórakozik, vagy a kifejezésen.
44. oldal
Ezek szerint két lábon járó diszkógömbök vagyunk – vontam vállat.
49. oldal
– Te olyan… babonás vagy.
– Vámpír vagyok. Ha ez nem bizonyítja, hogy az emberek jogosan babonásak, akkor semmi.
42. oldal
Diego sugárzó arccal vigyorgott rám, én meg összeránduló gyomorral rádöbbentem, hogy ez az egész öribari dolog igencsak átlényegült. Legalábbis a részemről. Annyira gyorsan történt!
Vigyora egyre szelídült, míg végül alig észrevehető mosollyá simult.Tágra nyílt szemmel bámult körbe akárcsak én. Csupa ámulat és ragyogás volt.Megérintette a arcomat, ahogy a kezemmel is tette, mintha a fényt próbálná megfogni.
– Olyan szép – lehelte, és nem vette le a kezét az arcomról.
Nem tudnám megmondani, mennyi ideig álltunk ott, mint két bolond, mosolyogva, üvegfáklyaként lángolva. Az öbölben nem jártak csónakok – ez valószínűleg szerencse volt. Még egy vaksi ember is észrevett volna bennünket. Nem mintha bármit tehettek volna ellenünk, de nem voltam szomjas, és a sikoltozásuk csak tönkretette volna a hangulatot.
Végül aztán vastag felhő úszott a nap elé. Hirtelen megint csupán közönséges önmagunk voltunk, bár még mindig fénylettünk egy kicsit. Nem annyira, hogy bárkinek feltűnjön, hacsak nem olyan jó a szeme, mint egy vámpírnak.
Amint eltűnt a ragyogás, a gondolataim kitisztultak, és képes voltam mérlegelni, hogy mi következik. Bár Diego újra hétköznapinak tűnt – vagy legalább is nem szikrázó fényből valónak –, tudtam, hogy már sosem fogom olyannak látni, mint korábban. Az a csiklandós érzés, még mindig ott vibrált a gyomromban. Az volt az érzésem, hogy ez örökre ott maradhat.
50. oldal
– Ezek szerint Riley-nak nincs szüksége észre – vontam le a következtetést. – Tömeg kell neki.
Diego elgondolkozva biggyesztette az ajkát.
– Mint a sakkban. Nem huszárokat és futókat akar.
– Mi csak gyalogok vagyunk.
37. oldal