Breckin személy
Idézetek
– Te vettél nekem egy tévét? – meredek a dobozon lévő képre.
Breckin nevetve rázza a fejét, és kikapja a kezemből.
– Ez nem tévé, hanem e-book olvasó, te műszaki zseni!
– Ó – mondom bizonytalanul. […]
– Ugye, csak viccelsz? Tényleg nem láttál még ilyet?
Vállat vonok.
– Nekem még mindig egy kis tévének tűnik.
Így hátulról is meg kell állapítanom, van stílusa, bár az elég fura. Flanelinget visel, pont ugyanolyan élénk pink színben, mint a cipője. Fekete nadrágja szorosan a lábára simul, ami akár szexi is lehetne – már ha lány lenne.
[…]
Breckin vállat von.
– Új vagyok itt. Ha nem vontad volna le a következtetést a tökéletes megjelenésemből, azt hiszem, meg kell említenem, hogy… mormon vagyok – az utolsó szónál eltakarja a száját, úgy suttog.
– És én még azt hittem, hogy meleg! – nevetek.
– Ó, hát az is – válaszolja egy legyintés kíséretében. (….) Mi a véleményed? Akarsz-e a legeslegjobb öribarim lenni ezen a földkerekségen?
– Hogyne. De ha pocsék lesz a könyv, amit adtál, lehet hogy meggondolom magam.
25-28. oldal
Breckin leteszi magát a velem szemben lévő székre, s elém tol egy doboz kólát.
– Nem árulnak kávét, de találtam neked koffeint.
– Köszönöm, legeslegjobb öribarim ezen a földkerekségen! – vigyorgok.
– Ne köszönd, hátsó szándékaim vannak. Azért kaptad, hogy jól kitálald nekem a szerelmi életed mocskos részleteit.
80. oldal
Tegnap este volt egy buli nem messze, Hedrickben. Breckinnel mentem. – Az eddigi egyetlen és legközelebbi helyi barátom, Breckin egy kis texasi városból menekült ide, és kissé meglepő az egyezés, de (1) meleg, (2), mormon. Nem is próbálom megérteni, hogy sikerült pont vele összehaverkodnom. Nagyon okos srác, és majdnem úgy falja a könyveket, mint Autumn. Ha a szívem nem lenne másé, biztos beleesnék.
→ |
---|
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Szerintem ez aranyos. Neki is tetszel. Látom rajta.
– Tényleg?
– Átlátszó vagy – nevet fel Breckin. – És igen. Nem tudom, honnan, de látom, hogy tetszel neki. Cukik vagytok ketten. Miért titkolóztok? Sőt, leginkább ki előtt titkolóztok?
– Holder előtt. Azt mondja, nem járhatunk.
Elindulok a következő órámra, Breckin pedig tartja velem a lépést.
– Miért nem? Mert seggfej vagy?
Megtorpanva rábámulok.
– Seggfej vagyok?
– Aha – bólint Breckin. – Azt hittem, tudod.
[…]
Breckin végigmér, aztán elmosolyodik.
– Ez jó móka lesz. Este találkozunk – fordul sarkon, hogy az ellenkező irányba tartson, de megáll, és visszanéz rám.
– Ha még egyszer lepúderpuffnizol, annyi a titkodnak.
– Oké, púderpuffni.
Nevetve rám mutat.
– Látod? Ekkora seggfej vagy.
3. fejezet
– Nem árulnak kávét, de találtam neked koffeint.
– Köszönöm, legeslegjobb öribarim ezen a földkerekségen!- vigyorgok.
– Ne köszönd, hátsó szándékaim vannak. Azért kaptad, hogy jól kitálald nekem a szerelmi életed mocskos részleteit.
Nevetve kibontom a kólásdobozt.
– Csalódást kell okoznom. Nincs is szerelmi életem!
– Ó, ezt kétlem. Mr. Rosszfiú úgy bámul rád, mintha igencsak lenne- azzal a fejével alig láthatóan jobbra intett.
Három asztallal arrébb Holder mereven bámul minket.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
“I asked her what was wrong and all she said was, ‘I hate them.’ I asked her who she hated and she said, ‘Everybody. I hate everybody.’
The way she said it was just heartbreaking and I felt bad for her and her breath smelled so fucking good and I knew exactly what she meant because I hate everyone, too. So I kept my arms wrapped around her and I said, ‘I hate everybody, too, Cinderella.’ We were still in . . .”
“Wait, wait, wait,” Breckin says, interrupting the story. “You called her Cinderella? What the hell for?”
Daniel shrugs. “We were in a janitor’s closet. I didn’t know her name and there were all these mops and brooms and shit and it reminded me of Cinderella, okay? Give me a break.”
Kinyílik az ajtó, s egy nő – valószínűleg az anyukája – áll előttem.
– Breckin itthon van? – kérdezem.
[…]
– Breckin nem vár vendéget – jelenti ki hűvösen.
[…]
– Minden oké, anya – hallom Breckin hangját, miközben kitárul az ajtó. – Nem a meleg részeimre kíváncsi.
30. fejezet