!

Brazília helyszín

Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek
Mario Vargas Llosa: A Kelta álma
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl
Fa Nándor: Magad, uram

Idézetek

>!
Nazanszkij 

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Két nap múlva a bizottság tagjai is megérkeztek Entre Riosba. Roger meglepve látta, hogy Armando Normand is velük tartott, a kislányokból álló háremével együtt. Folk és Barnes elmondta, hogy bár Matanzas feje arra hivatkozva jött el velük, hogy személyesen kell felügyelnie a nyersgumi behajózását Puerto Peruanóban, valójában azért volt ott, mert aggódott a jövője miatt. Amikor megtudta, mi mindennel vádolták a barbadosiak, vesztegetési és fenyegetési kampányba kezdett, hogy visszavonassa a vallomásukat. El is érte, hogy néhányan, például Levine levelet írt a bizottságnak (nyilván maga Normand fogalmazta), amelyben, azt állították, hogy a vallomásukat „csalással” kényszerítették ki, és most írásban kívánják tisztázni, hogy a Peruvian Amazon Company sosem bántalmazta az őslakókat, az alkalmazottak és a teherhordók pedig jó barátokként dolgoztak együtt Peru haladása érdekében. Folk és Barnes úgy vélte, hogy Normand megpróbálja majd lefizetni vagy megfélemlíteni Bishopot, Sealyt és Lane-t, sőt még magát Casementet is.
Úgy is lett; másnap kora reggel Armando Normand bekopogtatott Rogerhez, és „őszinte, baráti beszélgetésre” kérte. Matanzas főnökében már nyoma sem volt annak a magabiztos fölényességnek, amellyel korábban Rogernek válaszolgatott. Idegesnek látszott. Tördelte a kezét, és beszéd közben az alsó ajkát harapdálta. A kaucsukraktárhoz mentek, amely egy bozótos térségen állt; az előző éjszakai vihar nyomán teli volt pocsolyákkal meg békákkal. Megcsapta a kaucsuk bűze, és Rogernek az az érzése támadt, hogy a szag nem is a nagy pajtában tárolt nyersgumi „hurkákból”, hanem a vörös képű kis emberből árad, aki szinte törpének látszott mellette.
Normand alaposan felkészült a beszédére. Az őserdőben töltött hét év óriási áldozatokra kényszerítette őt, aki Londonban tanult. Nem akarta, hogy félreértések és az irigyei rágalmai miatt jogi bonyodalmak nehezítsék az életét, és le kelljen mondania régi álmáról, hogy hazatér Angliába. Becsületszavát adva megesküdött, hogy nem tapad vér a kezéhez, és tiszta a lelkiismerete. Szigorú, de igazságos vezető, és kész minden intézkedést végrehajtani, amit a bizottság és a „konzul úr” javasol a cég működésének javítására.
– Hagyják abba a „portyákat” és az őslakók elrablását – kezdte sorolni lassan Roger, az ujjain számlálva az utasításokat –, ne használják többé a kalodát és a korbácsot, az indiánokat ne dolgoztassák többé ingyen, a főnökök, a munkafelügyelők és a „legények” ne erőszakolják meg és rabolják el többé az őslakók asszonyait és lányait, hagyjanak fel a testi fenyítéssel, és fizessenek kárpótlást a meggyilkoltak, az elevenen megégetettek, a levágott fülüek, orrúak, kezűek és lábúak családjának. Ne károsítsák meg többé a „teherhordókat” manipulált mérlegekkel és sokszorosára emelt árakkal, örökre a cég adósaivá téve őket. És mindez csak a kezdet. Mert rengeteg reformra lesz még szükség, hogy a Peruvian Amazon Company valóban a brit vállalatok rangjára emelkedjen.
Armando Normand elsápadt, és értetlenül bámult rá.
– Azt akarja, hogy a Peruvian Amazon Company eltűnjön, Casement úr? – habogta végül.
– Pontosan. És azt is, hogy minden gyilkos és sanyargató embere, Julio C. Arana úrral és önnel együtt bíróság elé kerüljön, és élete végéig börtönben bűnhődjön a gaztetteiért.
Megszaporázta lépteit, és otthagyta Matanzas főnökét, aki eltorzult arccal, földbe gyökerezett lábbal állt ott, és nem tudta, mit feleljen. Roger azonnal megbánta, hogy így utat engedett a megvetésének, még ha Normand nagyon is megérdemelte. Szerzett egy halálos ellenséget, akinek most valóban jó oka van rá, hogy eltegye láb alól. Erre a figyelmeztetésre Normand késlekedés nélkül lépni fog. Súlyos hibát követett el.
Néhány nap múlva Juan Tizóntól megtudták, hogy Matanzas főnöke kikérte a teljes járandóságát a vállalattól, készpénzben, méghozzá nem perui solban, hanem angol fontban. A bizottsággal együtt visszatér Iquitosba, a Liberal-lal. Szándéka nyilvánvaló volt: a barátai és cinkostársai segítségével enyhíteni az ellene felhozott vádakat, és külföldre szökni – alighanem Brazíliába –, ahol a megtakarításait tartja. Börtönbe juttatásának esélye egyre csökkent. Juan Tizón azt is elmondta, hogy Normand öt éve húsz százalék részesedést kap a Matanzasban begyűjtött nyersgumi után, valamint évi kétszáz font „prémiumot”, ha az éves kaucsukmennyiség meghaladja az előző évit.

307-310. oldal, Amazónia, X (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Brazília · London · Peru
>!
TribeBubu 

A londoni állomásunkon találkoztunk először Lemmyvel. Beugrottunk a törzshelyére, és ott játékgépezett magában. – Odasüss, az ott Lemmy! Megyek és beszédbe elegyedek vele – böktem oldalba Iggort.
– Dehogy mész, felejtsd el! – próbált visszatartani.
– Figyelj, ez egy kihagyhatatlan lehetőség! Be kell mutatkoznom Lemmynek – ráztam le magamról. – Hogysmint, Lemmy? – léptem oda hozzá.
– Megvagyok – válaszolta, és játszott tovább.
– Max vagyok Brazíliából, van egy bandánk, Sepultura a neve, és mind nagy rajongóid vagyunk. Imádjuk a Motörheadet! – folytattam, mivel már be voltam csípve.
Erre Lemmy váratlanul megragadta a poharát, és a fejemre öntötte a whiskey-jét. Nem volt világos, hogy ezzel azt szerette volna jelezni, hogy húzzak már a vérbe, vagy valami mást jelentett, nekem mindenesetre bejött. Visszamentem az asztalunkhoz és elújságoltam, hogy Lemmy megkeresztelt! Igazi heavy metal keresztelő volt, és teljesen feldobott. Ezután napokig nem mostam hajat, sőt nem is zuhanyoztam.

91-92. oldal, 6. fejezet — 1988–1989: Ami megmaradt Amerikából (2016, Konkrét Könyvek)

5 hozzászólás
>!
Carmilla 

    Akkoriban a kivándorlás egyik fő iránya Dél-Amerika volt, így került 1920-ban Brazíliába – már mint neves szobrászművész. Hírnevét tettel is igazolta: megérkezése után néhány hónappal az Erő című szobrával megnyerte Rio de Janieróban a sportklubok pályázatát. (A szobor ma is látható a városban a Fluminese labdarúgó-klub székháza előtt.)

224. oldal, Finta Sándor emléke (Ifjúsági, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Brazília · Dél-Amerika · szobor
Hirdetés
>!
Anton_Gorogyeckij P

Az elmúlt években a tudósok elkezdték szisztematikusan nyomon követni különböző szakértők jóslatait. Az egyik leghatásosabb vizsgálatot a Pennsylvaniai Egyetem pszichológia-professzora, Philip Tetlock végezte, aki elsősorban politikával foglalkozik. Közel 300 szakértőt kért fel – kormányhivatalnokokat, politológiai és nemzetbiztonsági szakembereket, valamint közgazdászokat – több ezer jóslat megfogalmazására, amelyek alakulását aztán 20 éven keresztül figyelte. Például: X. demokráciában – mondjuk Brazíliában – a következő választáson az aktuálisan többségi párt hatalmon marad, veszít, vagy megerősíti a pozícióját? Vagy: változni fog-e Y. nem demokratikus országban – mondjuk Szíriában – a politikai rezsim jellege az elkövetkező öt év során? Az elkövetkező tíz év során? Ha igen, akkor milyen irányban?
Tetlock tanulmányának eredményei kijózanítóak. Megállapította ugyenis, hogy a csúcsszakértők – 96%-uk posztgraduális képzést végzett – „azt hitték magukról, hogy többet tudnak, mint amennyit valójában tudtak”. Hogy mennyire pontosan jeleztek előre? Nem sokkal teljesítettek jobban, mint „a dartsozó csimpánzok”, viccelődött Tetlock.

33. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Brazília · demokrácia · jóslat · jövő · Szíria
>!
Wiggin77 P

Amilyen bizalmatlan és idióta volt a mi rendszerünk, helyenként ugyanolyan bizalmatlan és idióta volt a másik oldal is. Brazíliában például egy bencés vendégház apátja közölte, nem alhatunk náluk, mert mit tudják, ki ez a két jöttment magyar, aki nyilván a kommunistáknak szimatol. Erre megüzentem apát úrnak, hogy sok hülye embert láttam életemben, de annyira még a kommunisták se hülyék, hogy a Horn-fokon keresztül, a fél világot körbevitorlázva küldjenek ide két gyereket azért, hogy szaglásszanak São Paulóban az apát úr körül.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brazília · Horn-fok