Braxton Compass személy
Idézetek
A taláros fickó sarkon fordult és elindult. Braxton a kezemért nyúlt, és megfogta. Résnyire húzott szemmel ránéztem, de az ő arckifejezése nyugodt maradt.
– Amint kimondta, hogy ne térjünk le az ösvényről, tudtam, hogy segítségre lesz szükséged.
Morgás tört fel a mellkasomból, és még csúnyább pillantást vetettem rá.
– Arra célzol, hogy gyorsan elunom magam? Hogy nem tudok úgy végigmenni ezen a völgyön, hogy ne vonná el a figyelmemet például egy mókus annyira, hogy el ne csámborogjak?
Lezöttyent mellém, hatalmas karjával átölelt, és kimaszírozta a vállamból a feszültséget. Felnyögtem, és lehunytam a szemem, ahogy a csomókon ügyködött, aminek a létezéséről nem is tudtam. […]
– Hagyd ezt abba, Jessa cica! – kérte Tyson folytott hangon – Egyezséget kötöttünk, hogy veled kapcsolatban nem támadhatnak helytelen gondolataink. De ez most kemény dió.
Vettem a célzást.
Csukott szemmel kiöltöttem rá a nyelvem, és megálljt parancsoltam a feltörni készülő nyögéseknek.
68. oldal
– Jess – szólított meg Braxton, miközben felemelte a fejét, és beleszagolt a levegőbe. Azonnal mellettem termett, én pedig a karjába omlottam.
Szorosan hozzábújtam, a könnyek végigcsorogtak az arcomon, miközben viaskodtam a testemet átjáró rettegéssel.
Maximus az ágyam mellé lépve felhördült.
– Mi a rossebb? Csak nem sírsz? Kit nyírjak ki, Jessa cica?
72-73. oldal
– Meglepődnél,ha tudnád, hány férfi lépett már olajra miattuk.- Az igazat megvallva nem tudtam felidézni egy szexuális partneremet sem, aki ne tojta volna össze magát a Compass fivérek miatt. Csoda, hogy nem randizom?
Louis felnevetett.
– Egyáltalán nem lennék meglepve. Az egész város tudja, hogy tiltott gyümölcs vagy.
Megölöm ezeket a rohadékokat.
162-163. oldal
Jacob, Tyson, Braxton és Maximus Compass közel huszonkét éve a legjobb barátaim. Négyes ikrek, akik a természet vagy a genetika furcsa játéka következtében négy különböző természetfeletti lény lelkét hordozzák magukban.
Az előttem álldogáló csöndesen várakozott, de éreztem, hogy nagyon erős. És az arcéle nagyon ismerős volt. A fejét lassított felvételben mozdította meg. A hátborzongató mozdulat távolról sem volt normálisnak mondható.
Braxton bólintott neki.
– Vlad.
Basszus, jól hallottam? Vlad? Mint Karóbahúzó Vlad? Nem is tudtam, hogy elhozták Romániából, és a mi börtönünkben helyezték el.
242. oldal
Maximus reszkető kézzel felém nyúlt.
– Jess…- a hangja remegett. – Meg is ölhettelek volna. – Aztán megrázott, és még hangosabban üvöltött, mint korábban Braxton. – Meg is ölhettelek volna! Soha többé ne merészelj ilyet csinálni! Soha többé ne keveredj bele a kettőnk közötti verekedésbe! […]
– Ostoba hibát követtem el. Több eszem is lehetett volna, mintsem belekeveredjek a vitátokba.
– Bizony, rohadt nagy szarban vagy, Jessa. – Ismét éreztem Braxton hangjában az élt, közel járt ahhoz, hogy megint elveszítse az önuralmát. – És el fogod árulni, hogy mit tudtál meg a szüleidtől. Egyértelmű, hogy valami annyira rosszat, hogy öngyilkos hajlamaid vannak miatta.
100-101. oldal