Bovril személy
Idézetek
– Remélem, ez volt az utolsó hősködése. – Volger gróf ezt elég halkan mondta, hogy Sándor feje ne hasogasson tőle, de a szavak szárazon, pontosan kopogtak.
– Nem volt hősködés. Csak tolmácsként voltam ott.
– Most mégis bekötözött fejjel fekszik itt. Nagyon bonyolult fordítás lehetett, gondolom.
– Nagyon bonyolult – kuncogott Bovril.
289. oldal
– Egy rakás medált érdemelsz, Sándor! Amiért megmentetted a hajót az Alpokban, aztán Isztambulban, és amikor kikapcsoltad Tesla gépét! – Egy pillanatra elhallgatott. – Nem mintha az Admiralitás ez utóbbiért kitüntetne, mivel Berlint is megmentetted.
– Mindegyiknél ott voltál te is, Deryn, és mégsem látom, hogy érdemrendek borítanák a… – Megköszörülte a torkát, és elfordította pillantását.
– Kebel! – segítette ki Bovril.
Deryn hangosan nevetett ezen, de Sándor nem csatlakozott hozzá.
559-560. oldal
Sándor azért volt itt, hogy véget vessen a háborúnak.
Időközben pedig törökül tanult.
– Nasılsınız? – gyakorolt.
– Iyiyim – jött a válasz a letakart kalitkából az asztalon.
– Pszt! – Sándor körülnézett. A koholt állatok itt nem voltak kimondottan tiltottak, de semmi értelme nem volt felhívni magára a figyelmet. Különben is elviselhetetlenül bosszantotta, hogy a teremtmény akcentusa jobb volt az övénél.
324. oldal
Sándor szeme sarkából az éleslátó lórira nézett.
– Nos, egy kis segítségem akadt.
– Nyavalyás áruló – mondta Deryn, és rácsapott az ágytámlára.
Bovril egy pillanatig imbolygott, kis mancsait széttárta, akár egy kötéltáncos, majd az ölébe esett.
– Uff – kiáltottak fel egyszerre.
30. fejezet