Boszorkánykirály személy
Idézetek
A Fekete Lovas hátravetette csuklyáját, és íme! királyi koronát viselt; de a korona láthatatlan fejen ült; a vörös tüzek átcsillantak a korona és a köpönyeges roppant fekete váll között. S a láthatatlan száj gyilkos nevetésre nyílt.
– Vén bolond! – mondta. – Vén bolond! Ez az én órám. Hát nem ismered fel a Halált, ha látod? Halj meg, hiába, és légy átkozott! – Magasra emelte a kardját, és a pengén láng futott végig.
Gandalf nem mozdult. Ám ebben a pillanatban, a város valamelyik udvarán elkukorította magát egy kakas. Élesen, tisztán kukorékolt, mit sem törődve boszorkánysággal, mert ő a napot köszöntötte, ami messze a halál szárnyai fölött a pirkadattal bukkant föl az égen.
S mintha erre válaszolna, messziről más hang is zendült. Kürtöké. Kürtöké. A fekete Mindolluin oldala tompán visszhangozta. Nagy északi kürtök zengtek vadul. Rohan végre megérkezett
III. kötet, IV. könyv, 130. oldal
Belovagolt a Nazgûlok Ura. Alakja feketén magasodott a tüzek hátterén, mint maga a roppant és kétségbeejtő fenyegetés. Belovagolt a Nazgûlok Ura, belovagolt a kapubolton, amin ellenség még nem lépett át, s mindenki menekült a tekintete elől.
III. kötet, IV. könyv, 129. oldal