Bósás személy

Hoi, hoi, u embleer Hrair
m'saion ulé hraka vair

azaz:
Ejhaj a bűzös Ezerek,
tőlük bogyózni se lehet

Künn, a kései délután sűrűsödő homályában, míg fejétől a farkáig verte az eső, Gesztenye figyelmesen végignézte, ahogy sorakoztak: az értelmes és mindig előrelátó Szeder, aki előbb jobbra, majd balra végignézett az árkon, mielőtt átment rajta; Bósás, akit jókedvre derített, hogy cselekedhet. A megbízható, állhatatos Ezüst; Pitypang, a nagyszerű mesemondó, aki annyira várta már az indulást, hogy átugrott az árkon, és még egy darabig továbbrohant a mezőn, mielőtt megállt, hogy bevárja a többieket. Benge, talán valamennyiük közül a legjózanabb és leghűségesebb. Csuprincs, aki körbenézett, megkereste Gesztenyét, odament és ott várakozott mellette. Makk, Héjakopp és Fürgeláb jóravaló közlegények, egészen addig, amíg nem követelnek tőlük többet, mint amire képesek. Utolsónak Vakarcs érkezett, leverten és kelletlenül, mint egy félig fagyott, riadt veréb. A felhők a nyugati égbolton kissé szétnyíltak, és párás, tompa-arany fénypászma szántott végig rajtuk, amikor Gesztenye hátat fordított a kotoréknak.

51. oldal

– Azt mondja – felelte Bósás, és erősen szembenézett Magyallal –, azt mondja, hogy nagyon messzire innen véget ér a föld, és nincs tovább.
– Persze, valahol vége kell, hogy legyen. Mi van azon túl?
– Víz.
– Úgy érted, egy folyó?
– Nem – folytatta Bósás –, nem folyó. Azt mondja, ott egy hatalmas víz van, ami csak van és van, és nem lehet látni a végét. Nincs másik vége. De hát lennie kell, mert onnan jött. Jaj, nem is tudom… be kell vallanom, hogy fel sem tudom fogni az egészet.
– Azt mondta neked, hogy kívül volt a világon, és azután visszajött? Az nem lehet igaz.
– Nem tudom – mondta Bósás –, de biztos vagyok benne, hogy nem hazudik. Úgy látszik, ez a víz állandóan mozgásban van, és folytonosan megtörik a földön. A hang, amit ilyenkor ad, az hiányzik neki. Az is a neve: Kehár. Ezt a hangot adja a víz.

169. oldal