börtön helyszín

435. oldal, Január 8., péntek (Ciceró, 2010)

Irreálisnak tartottam, hogy az ország leghírhedtebb börtönében jobban érezhessem magamat, mint egy számomra ugyan ellenszenves társadalomban, ahol aránylag tűrhető körülmények között éltem. És mégis, ezért éreztem jól magam. Oda jutottam, ahová kommunista államban való vagyok, a börtönbe. Részükről jogtalanság és ostobaság. volt, hogy lecsuktak; de engemet végre magamhoz méltó erkölcsi pozícióba juttattak. Véget vetettek méltatlan helyzetemnek, mely nemegyszer kényszerített arra, hogy ott hallgassak, ahol fel kellett volna emelnem szavamat, sőt olykor azt dicsérjem, amitől undorodom.

265. oldal (Andrássy út 60. - Kistarcsa)

A negatívjait és a fotográfiáit valami csoda folytán nem kobozták el, pedig felmerült a tisztben, hogy nem normális, ha valaki az eget fényképezi. Kell ott legyen a felhők mögött valami. Amire Apám mondta, hogy persze hogy van, Isten van a felhők mögött. Azért is fényképez, hogy egyszer felbukkanjon, és meg tudja mutatni az őrnagy elvtársnak. Amire előttem és Anyám előtt, visszakézből kapott egy úristenes pofont. De szerencsére legalább a képeit nem vitték el. Látták, hogy nincs rajtuk semmi. Csak a három év börtön után már nem lehettem ugyanolyan biztos benne, mint régen, hogy még mindig meg akarná mutatni az Úristent egy belügyes tisztnek.

19. oldal Első rész (a cédula)

Nem a döglött patkány vagy a pók a sarokban, esetleg a kemény priccs okozta a gondot – hanem a tény, hogy egy helyben kellett ülnöm, és arra várnom, hogy valaki helyettem oldja meg a problémáimat.

31. oldal

    Hogy mi a különbség a becsületes és az aljas ember között? Ha az aljas ártatlanul börtönbe kerül, azt hiszi, hogy csak ő nem bűnös, mindenki más az állam és a nép ellensége, gonosztevő és gazember. A tisztességes ember ellenben, ha börtönbe kerül, úgy gondolkodik, hogy ha egyszer őt ártatlanul rács mögé dugták, akkor ugyanez a priccs-szomszédaival is megeshetett.

175. oldal

Később, ha majd kijutok innen, azt hiszem, adományozni fogok néhány kiváló regényt a börtön könyvtárának. Itt jóformán nincsenek regények. Azt hiszem, legalább tucatnyi jó regényt fogok adni. Stevenson írásait (itt a Fekete nyílon kívül nincs más), Thackeray egy-két könyvét (jelenleg egyik sincs meg), Jane Austent (nincs), és néhány olyan könyvet, mint amilyet Dumas írt.

433. oldal / III. kötet, Négy levél a readingi fegyházból (Szukits, 2002)

Az állatkertre inkább illene az állatbörtön elnevezés. Még a legnagyobb bűnök elkövetői sem kerülnek manapság olyan komor zárkába, amilyenbe a vadonból befogott medve kerülhet, aki nyaranta hozzászokott ahhoz, hogy naphosszat mérföldeket kóboroljon a tőzegmohán és a végtelen rengetegben. És noha semmi bűnt nem követett el, nem érik be azzal, hogy kilenc négyzetméternyi betonpadlóval és berácsozott fallal büntessék. Színházat csinálnak a szerencsétlenségéből, pénzt keresnek a reménytelen helyzetén, tönkrement élete ezreknek nyújt szórakozást. Nap nap után ugyanabban a körben kering, tíz lépés keletre, tíz nyugatra, de soha többé nem látja már a nap ébredését és lenyugvását a vadon fái mögött.
    Az emberek fizetnek azért, hogy megbámulhassák nyomorúságát, miközben májpástétomos kenyeret majszolnak a börtöne előtt, és odavetnek egy-két darabot a betonpadlóra, hogy nevethessenek otromba mozdulatain, és állatbarátnak érezhessék magukat. A bundája beleőszül a fogságba, és beleeszi magát az ember bűze, pedig valamikor pusztán azért, hogy elkerülje ezt, képes volt akár egy álló napot is bolyongani.

170. oldal A foglyok