Borsod Megye helyszín

    Valaki elment a Borsod megyei Szentistván községbe, az egész faluban 8-10 házban talált kenyeret, az egész nép marharépán élt.

219. oldal, A pipás gróf (Kossuth, 1973)

A szkéné másik oldalán Hajdú megye áll. Valamikori címerében nap lángol, fegyver füstölög, kardot emel egy páncélos kar, saját farkába mar a sárkány. Határai Szabolcs, Bihar, Jásznagykunszolnok, Heves és Borsod vármegyék, földje sík, száztíz-százhúsz méterrel haladja meg a tenger szintjét, nyugati részén a Tiszáig még lejt is valamit, ott csak kilencven méter. Talaja alluviális lösz, zsíros televény váltakozik rajta szikes területekkel, és vannak mocsaras vidékei is. Pedig folyóvizekben nem gazdag ez a táj, a Tisza épp csak hogy érinti a megye határát, egyetlen nagyobb vize a Hortobágy, amely a debreceni határt elhagyva Nádudvarnál a Kadarccsal egyesül, s Debrecen, Elep és Álomzúg pusztái között kanyarogva a Kösélyszegben a Kösély eret fogadja magába. (A Kösélyszeg szót is gyakran hallja majd Jablonczay Lenke a Kismester utcai házban, dédapja ateizmusát köszönheti a víznek aligha nevezhető víz ölelésében fekvő pusztának.) A Kösélynek tulajdonképpen csak hossza volt, esése nem, s éppúgy a Sárréten enyészett el végül, mint a terület valamennyi vize. A Sárrét és a Hajdúság vidéke, a puszták, alig vizek, mocsarak, több mint háromszázféle madár búvóhelye – nádasok egykori tája megszabta a Régimódi történet szereplőinek életlehetőségeit, iszonyú szövegeket diktált a saját szerepüket olykor nem is értő hősöknek, és a végzetet útjára bocsátó istennek a tragédiában prózai neve volt, úgy hívták, Vízszabályozó Társulat.

A szkéné

– Emlékszel a Varga Jenőre? Aki negyvenhatban rendőrkapitány volt valahol Borsodban. És ha kedve volt sakkozni valamelyik haverjával, egyszerűen kiküldte az idézést a rendőrrel.

134. oldal (Szépirodalmi, 1988)

– A holland társaság rájött, hogy Magyarország a legjobb magtermő föld. Különösen a borsó páratlan minőségben terem meg. Ötszáz vagon borsót szállítanak ki az országból, ezt mind itt termelik. Különösen Borsod sík vidéke nagyszerű talaj a borsónak. Kilencven százaléknál magasabb a csíraképesség, s ezt sehol a világon nem lehet elérni.

705. oldal, Kiserdei angyalok (Magyar Helikon, 1964)

A menekülés módja, ha keletről nyugat felé haladunk, így festett és így fest: Abaújból egy életre kivándoroltak, Borsodból nyaranta elvándorolnak, Nógrád-Hont egy részéből hetente Budapestre vándorolnak, a bányavidéken a földről a föld alá vándorolnak.

Ronda darab volt, ormótlan és buta, láttam, hogy ügyetlen kéz faraghatta, tömpe ujjak, remegő kéz. És igen, a felirat szerint borsodi bányászok készítették maguknak a munkásszállón – még a hatvanas évek elején. Soha efféle instrumentomot valójában nem láttak, csak egy fekete-fehér képük volt, Bródy állt rajta, úgy képzelem, és volt a kezében egy gyönyörű test. Egy karcsú nyakú, simogatni való csoda, amit ha megérintett, megszólalt a szabadság. És a bányászok értették, érezték ezt. Ezért a tizenkét órás pokoli műszak után nem a kocsmába mentek, hogy megigyanak egy savanyú és langyos Kőbányait, hanem elővették a rongyosra nézegetett képet, és álmodoztak. Hogy egyszer talán ők is repülhetnek a dallal, ők is belekiabálhatják a szénporos életükbe, hogy nyílik még a sárga rózsa.

100. oldal (Grecsó Krisztián: Rájátszós tételek - részlet)

A cigánysághoz tartozók több mint négyötöde magyar anyanyelvűnek vallotta magát a hetvenes években éppúgy, mint a kilencvenes évtized közepén. 1984 és 1987 között – tanácsi becslések szerint – Magyarország több mint 3000 településéből 1748-ban éltek cigányok. A kilencvenes évek elején a magyarországi cigányság közel egynegyede (22%-a) Borsod megyében, valamivel kevesebb mint egyötöde (18%-a) pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élt, elsősorban községi lakosként. Baranya megyében egyes kedvezőtlen adottságú, az aprófalvak kategóriájába tartozó településeken nőtt meg jelentősen a cigányság aránya.

84