Borbíró Bori személy
Idézetek
– Csak a Fővám térig sétálok le, de kell egy kis friss levegő.
85. oldal, 11.
…IQ-vámpírtól DNS-mintát szerezni kábé annyira esélyes, mint egy kétnapos zombinak országos matekversenyt nyerni, de erre már garantáltan nem fog emlékezni holnap.
…, a koszorúslányok arra vannak, hogy az esküvőt megzavarni vágyó gonosz szellemek figyelmét eltereljék a menyasszonyról. Ha pedig, ne adj' isten, idetévedne egy gonosz szellem, és megpillantana ebben a ruhában, tuti, hogy nem tudna egykönnyen továbblépni: sokkot kapna, és visszavonulót fújna.
82-83. oldal, 13. fejezet
Éreztem a szavak súlyát, ahogy elnehezíti a porszemeket, és arra kényszeríti, hogy láthatatlan sövénnyé nyúljanak, gyökeret és lombot eresszenek, lezárják a világ egy részét.
432. oldal
– Megtámadták már a fecskék azt a korsót?
– Ez nem képírás, Attila. Ráadásul az a kancsó egy emberi szív. Látod ezt a két kis fülecskét? Az nem a kancsó füle. – Elfintorodott. – Az egyiptomiak jók voltak anatómiából. Tudod, a szerveket is balzsamozták. Pontosan tudták, hogy néz ki az emberi szív. Nem úgy, ahogy mi rajzoljuk. Mert úgy egy krokodil szíve néz ki.
362. oldal
– Marci – szólalt meg Hajós, én pedig gyorsan körbeforgattam a fejem, hogy vajon ki társult még hozzánk észrevétlenül, de csak az öreg fekete macskája dörgölőzött a varázsló lábához. Nos igen, egy fekete macskára feltétlenül szükség van az ilyen varázslatokhoz. Ha átmegy előttem, esküszöm belé rúgok, fortyogtam magamban, de a macska jól nevelten mozdulatlanná merevedett. – Csendet kérek! – mondta. […] Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy vajon mi garantálja, hogy az a fekete szőrgombolyag a lábánál nem fog beledorombolni, vagy még rosszabb, belenyivákolni a varázslatba.
62. fejezet, 320-321. oldal
– Üdv, Vámpírcsapoló! – köszöntött gúnyosan Rocco. A szépen kivilágított terem meglehetősen puritánul volt berendezve, de azért futotta villanyvilágításra. – Hogy s mint? – kérdezte leplezetlen örömmel.
– Remekül – feleltem olyan lelkesen, amennyire csak telt tőlem. – Nem haltam meg az éjjel, mint egyesek – dobtam felé egy kis verbális fullánkot a dartsnyilak előtt. Kezdtem formába lendülni, legalább szóban.
– Ami késik, nem múlik – felelte szárazon Rocco. – A különbség csak az, hogy egyesek feltámadnak minden napnyugtakor, mások pedig soha nem fognak.
– Vagy mások inkább másként értelmezik a feltámadást – feleltem. – Te csak felébredsz halottaidból. A feltámadáshoz lélek is kell.