Bones (Crispin Russell) személy
Teljes neve: Crispin Phillip Arthur Russell III
Született: 1766. november 20., London.
Emberi életkora: 24
Külső: hullámos szőke haj, sötétbarna szemek (majdnem fekete)
Egyéb: majdnem mindig fekete nadrágot visel, tetoválás a bal karján (lábszárcsontok) A tetoválás nem volt kiszínezve, csak körvonal maradt. (Félúton a sírhoz)
Idézetek
Sűrű, csípős füst csapott fel. És a pusztulás közepén szétvetett lábbal, szálfaegyenesen, izzó zöld szemmel ott állt Bones, félelmetesen gyönyörűen.
– Alattomos, manipulatív, könyörtelen vérszopó
Kuncogást hozott felém a szél.
– Máris becézgetsz?
Vlad is kiszedhetett valamit a fejemből, mert nevetni kezdett.
– Bones, lehet, hogy inkább egy szelíd kis konyhatündért kellett volna elvenned!
– Dugulj el, nem vagyok kíváncsi a poénjaidra – csattant fel Bones – Beszélgess inkább egy íróval, aki népszerűbb színben tüntethet fel.
– Mi van, Anne Rice nem hívott vissza, haver? – kérdezte Vlad vitriolosan. – A féltékenység csúnya tulajdonság.
209. oldal, 19. fejezet
Talán valami rejtett kis részem attól félt, hogy ha elismerem Bones előtt, mennyit is
jelent nekem, akkor azt is el kellene ismernem, hogy a hatalmában áll elpusztítania engem. Sokkal inkább, mint Apollyonnak, vagy bármelyik vampír tanácsnak. Ezen a világon mindenki más, csak a testemet, vagy az agyamat tudja megölni. Egyedül
csak Bones-nak van hatalma ahhoz, hogy lerombolja a lelkem.
– Örülök, hogy megismerhettelek, Apollyon, és feltétlenül tégy félre nekem egy táncot. Fogadni mernék, hogy a lábadban van a bugi.
Vlad meg sem próbálta palástolni derültségét. Mencheres az egyik te-nem-vagy-normális pillantását lövellte rám, Bones pedig úgy festett, mintha menten meg akarna fojtani.
303. oldal, 29, fejezet
Akkor ebben az esetben az ő ellenségei az én barátom. Idegesítő és ismétlődő, mi? Felidéztem egy nyolcvanas évekbeli számot, amit az anyukám imádott hallgatni. Az kifejezetten az agyamra ment, amikor újra és újra lejátszotta.
Gondolatban elkezdtem a Frankie Goes to Hollywood „Relax” című számának a szövegét énekelni. Bones megkocogtatta az állát.
– Jó irányba kapiskálsz, de áss egy kicsit mélyebbre!
Sóhajtottam, és másik szám után kezdtem kutakodni. Madonna „Like a Virgin”-jét halálra játszották már, de sajnos túlzottan illett a helyzethez. Végül a Whitesnake „Here I Go Again” című számára esett a választásom, és a refrént kezdtem ismételgetni gondolatban.
Bones biccentett.
– Jobb, de még nem érfelvágósan idegesítő. Gyerünk, Leila! Akarod vagy sem?
Idegesen hördültem fel, és csúnyán néztem rá. Aztán elkapott az ihlet, és elmosolyodtam. Ezt kapd ki!
[…]
– Tökéletes. Ezt ismételd, valahányszor Tepes a közeledben van, és nemsoká sikítva fog menekülni!
Cat megrázta a fejét.
– Édesem, rémesen gonosz vagy.
Bones csak mosolygott.
– Ahogy már mondtam, megérdemli.
140-141. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Pontosan hogy tartott féken Mencheres?
– Lefogott, hogy ne ficánkolj, miközben én a gép hátsó felében dugtalak – válaszolta szépítés nélkül, kissé megvonva a vállát, mintha csak azt akarta volna mondani: Te akartad tudni.
[…]
– Szerezz egy kis ezüstöt – krákogtam. – Végezni akarok magammal.
161-162. oldal