Bones (Crispin Russell) személy

– Tudod, mi a te bajod, Justina? Hogy nagyon kellene neked egy jó dugás.
Egy korty ginnel próbáltam visszafojtani a kitörni készülő nevetést. Hát ezt aztán jól megmondta.
Anyám dühödten fújtatott. Bones ügyet sem vetett rá.
– Persze nem ajánlhatom fel, hogy segítek a dolgon. Már a tizenhetedik században felhagytam a kurválkodással.
A gin a tüdőmre szaladt. Erről nem beszéltem anyámnak. Adja ég, hogy csak rosszul hallottam!
De nem. És Bones folytatta:
– De van egy barátom, aki tartozik nekem egy szívességgel, és talán rá lehetne venni… Cicuska, jól vagy?
Amióta elkezdte ezt a témát, nem vettem levegőt. Plusz a gin megállt a tüdőmben, úgyhogy nem voltam jól. Anyám magával volt elfoglalva. Szidalmak özönét zúdította Bonesra.
– Mocskos, degenerált, zaklató szodomita…
– Jellemző… Csak magaddal törődsz, a lányoddal pedig nem, szívtelen nőszemély. Nem látod, hogy fuldoklik?

– Dugulj el, nem vagyok kíváncsi a poénjaidra – csattant fel Bones. – Beszélgess inkább egy íróval, aki népszerűbb színben tüntethet fel.
– Mi van, Anne Rice nem hívott vissza, haver? – kérdezte Vlad vitriolosan. – A féltékenység csúnya tulajdonság.

209. oldal

A pukkanás előtt megéreztem a füst szagát. Mintha egy petárda robbant volna. Sűrű, ragacsos valami fröcskölt a hátamra, mögöttem tompa puffanás. Megpördültem, és megláttam, mi maradt a hullafalóból. A feje helyén füstölgő massza.
Sokkal lassabban fordultam vissza. Vlad a körmeit vizsgálgatta, mintha nem az ő ujjaiból érkeztek volna azok a lángok, amelyek lerobbantották a hullafaló fejét.
– Hát ez meg mi volt? – kapkodtam levegő után.
– Idő előtt gyulladtam ki – felelte. – Néha megesik. Roppant kínos. Nem is szeretek beszélni róla.
A jobbomon elfojtott nevetés. Arra fordultam. Bones életében nem nézett ilyen helyeslően Vladra, mint most.

125. oldal

238. oldal 3. bekezdéstől

És hozzávágtam az üres üveget. Azaz csak akartam, mert méterekkel elhibáztam. Elképedten szedte fel a palackot.
– Te az egész rohadt vacakot megittad? Csak pár kortyot kellett volna!
– Mondtad előre? Mondtad? – Elkapott, amikor megingott alattam a föld – Semmit sem mondtál. Megvannak a nevek, és ez a lényeg, de ti, pasik…mind egyformák vagytok! Élő, halott, élőhalott – perverzek egytől egyig! Egy részeg perverz bújt a bugyimba! Tudod, milyen kevéssé higiénikus ez?
Bones erősen tartott. Ellenkeztem volna, de nem emlékeztem, hogy kell.
– Mit beszélsz?
-Winston belement a bugyimba, azt beszélem – csuklottam fel.
– Te alattomos, szemét lidérc! – kurjantotta Bones a temető irányába. – Ha a vesém még működne, odamennék és lehugyoznám a sírodat!

Igen, degenerált ringyó is. Mondtam már, hogy anyám is az volt? Nem? Tulajdonképpen ősi prostituált családból származom.

– Cicuska – […] – négy órán át aludni, úgy, hogy a karjaim között vagy, sokkal pihentetőbb, mint nyolc órán keresztül végtelenül hánykolódva forgolódni, amiért nem vagy velem.

– Mit mondott neked Marie legutoljára? – kérdezte Bones.
– „Menj békével.” Van ennek valami titkos jelentése?
Bones megtorpant a zebra közepén. Valaki ránk dudált. Bones bemutatott neki, aztán átvonszolt a másik oldalra.
– Biztos vagy benne, hogy ezt mondta?
– Nem vagyok süket! – Ez vajon valami nagyon rossz?
Bones elnevette magát.
– Egész pontosan mit mondott neked, szivi? Évszázadok óta ismerem Marie-t, és a legtöbb, amit kaptam, az volt, hogy „Ne érjen bántódás utadon”, ami finoman megfogalmazva azt jelenti, hogy „Jól vigyázz magadra, haver!”. A „Menj békével” azt jelenti, hogy támogat téged. Miután alig fél óráig voltál lent nála. Mi a fenéről beszélgettetek?
Elöntött a megkönnyebbülés.
– Filmekről. Italokról. Lefejezett csirkékről. Tudod, ilyen csajos dolgokról.