bolond fogalom
Idézetek
– „Mutass valakit, aki sohasem fél, én pedig mutatok neked egy bolondot.” Ezek a te szavaid, ha esetleg elfeledkeztél volna róluk.
– Én mindig is bolond voltam.
47. oldal
Gyakran hallok hangokat. Tudom, hogy ezzel a vallomással bolonddá nyilvánítom magam, de bánom is én. Aki hozzám hasonlóan hiszi, hogy a psziché nem bomlásra, hanem koherenciára törekszik, az könnyen belátja, hogy az elme nem válogat az eszközökben, ha megnyilvánulásával ezt a törekvést segíti.
194. oldal
Éjjel álarcosbál és tűzijáték, mintha itt volna a világ vége, a fehér falak vérvörösek, Isten édes zöld lombjai halottkékek, a tavak elégikusan sötét tükre pokoli kéntől sárga, az igazi csillagok árva gyerekekként pislognak és szégyenkeznek az emberi bolondságon. Valahogy szerettem a büdös és fütyülő röppentyűknek meg madárijesztő álarcoknak ezt a káoszát, mert úgy éreztem, most legalább őszinte ez az egész társaság: ha már egyszer esztelenek és esztelen világot csinálnak, hát legyenek egészen bolondok, sokkal becsületesebb ez a komédia, mint amit állítólag józanul csinálnak. Az ördögöt vagy az Istent sem értem egészen, hogy egy ilyen üdv-lövéses és részeg kavarodás után tovább folytatja a hétköznapok kalendáriumát, ahelyett, hogy hajnalban a pokolba pakolná az egész gyülekezetet.
53. oldal Estoraz
[…] a bolond az, aki egyedül van. Egyetértettünk abban, hogy bármely bolondság megszűnik az lenni, mihelyt kollektívvá válik, mihelyt egy nép vagy akár az egész emberiség bolondságává válik. Amennyiben egy hallucináció kollektív, tömeges, társadalmi lesz, hallucinációból valósággá változik…
132. oldal
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései
– […] Engem is nyugdíjba kergettek, az öcsém is azt hiszi, bolond vagyok, pedig a világ olyan bolond, hogy az okos ember tűnik bolondnak benne.
23. oldal
– Kétféle bolondot ismerünk Oroszországban – vigyorgott Karkov. – Az első a téli bolond. A téli bolond megjelenik házunk ajtaja előtt, és hangosan bekopog. Az ember kinyitja az ajtót, és rögtön tudja, hogy még sohasem látta. Tekintélyes fajta. Rendszerint magas termetű, csizmát visel, prémes kabátot és prémes kucsmát, és egészen elborítja a hó. Azzal kezdi, hogy leveri a csizmáját, és hullik róla ahó. Aztán leveti bundáját, megrázza; még több hó hull ki belőle. Végül kucsmáját is leveri, odaütögeti az ajtóhoz; erről hull le a legtöbb hó. Újból letisztítja csizmáját, és belép a szobába. Az ember ránéz, és már tudja, hogy bolonddal van dolga. Ez a téli bolond. A nyári bolond az utcán járkál, karját lengeti, fejét rázza, száz lépésről látja mindenki, hogy bolond. A mi köztársaságunk téli bolond.
281. oldal