bölény állat
Idézetek
Kukoricavetés idején kétezer kajovát és kétezer ötszáz komancsot telepítettek le az új rezervátum területén. A komancsok számára a sors iróniája volt, hogy a kormány arra kényszerítette őket, bölényvadászat helyett földművelésből éljenek. Ők ugyanis Texasban művelték a földet mindaddig, amíg a fehér emberek el nem vették tőlük, arra kényszerítve őket – ha nem akarnak éhen halni –, hogy bölény vadászok legyenek. Most pedig jön „Kopasz” Tatum, ez a barátságos öreg, és azt magyarázza nekik, térjenek át a fehérek életmódjára, a földművelésre, mintha az indiánok még sohasem hallottak volna a kukoricáról. Hát nem az indiánoktól tanulta a fehér ember, hogyan ültetik a kukoricát, hogyan termesztik a legeredményesebben?
246. oldal, 11. Háború a bölényekért (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
A Szovjetunióban jelentős sikereket értek el az európai bölény tenyésztésében és abban, hogy újra meghonosítsák korábbi elterjedési területeinek egyes részein. Nagy megtiszteltetés, ha az erdőben piknikezve találkozik az ember ezekkel a pompás állatokkal – még ha fára is kell mászni előlük, és onnan végignézni, hogyan eszik meg a szendvicsét.
73. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Miután több sikertelen kísérletet tettem, hogy leparkoljak a 19-es út mentén, végül egy félreeső kis telken találtam helyet. Az elkövetkező egy órában csatlakoztam a turistaáradathoz, amely elárasztotta a járdákat és a különböző létesítményeket. Eredeti cseroki hamutartókban, kulcstartókban, hátvakarókban és dobokban gyönyörködtem. Fa tomahawkokat, kerámia bölényeket, akril takarókat és műanyag nyilakat tekintettem meg. Mindről ordított, hogy hamisítatlan indián munka. A kassza csilingelésén is kellőképpen elámultam. Élt valaha is bölény Észak-Karolinában?
Ki ver át itt kicsodát? Néztem, hogyan ad át egy kissrác hetven dolcsit egy neonszínekben pompázó tollas fejdíszért.
E fogyasztói felületesség ellenére is élveztem, hogy szabadságolhattam magam megszokott világomból, ahol a női melleket harapásnyomok éktelenítik, csecsemőkön mutatják ki a vaginális behatolás jeleit, a hobók gyomra fagyálló folyadékkal van tele, és leszakított lábfejek hevernek az avarban. A libatollas fejdíszek legalább senkinek sem ártanak.
Az emlősök ugyancsak nagy választékban szolgáltak alapanyagul a szerelmi izgatószerekhez. Így többek között a denevér zsírja és ürüléke; az ámbrás cet ámbrája és zsírja; az amerikai bölény, az oroszlánfóka, a szamár, a szarvasmarha és a tapírfélék heréi; az antilop szarvai; a teve oltógyomrának a fala, púpjának kiolvasztott zsírja, teje mézzel elkeverve; a lovak nemi váladéka; a tigrisek csontjai, fogai és zsírja; a orjúfóka, az ormányos medve és a szarvasfélék pénisze; a farkasok zsírja; a csíkos hiénák és a sakálok epéje; a nyulak húsa.
A bölényvadászok távolról sem voltak szadista emberek, akik jó szórakozásnak tekintették az állatok tömeges elpusztítását. Nem gyűlölték és nem szerették az állatokat – egyszerűen pénzt akartak keresni. Átlagosan három dollárt kaptak egy irháért, de egy súlyosabb és szőrösebb téli darabért tízszer ennyit is elkérhettek. Világnézetüket Frank Mayer foglalta össze: „Ott mászkált. Irhája volt. Az irháért pénzt adtak. Fiatal voltam, huszonkét éves. Tudtam lőni. Szerettem vadászni. Kalandokat szerettem volna. Itt volt a kaland…Csak annyit tudtam, hogy több millió vadállat kóborol a síkságon, nekem pedig pénzre volt szükségem.” A Vadnyugat leghíresebb sheriffjei és fegyveresei közül sokan bölényvadászként kezdték pályafutásukat: Patrick F. Garrett, Bat Masterson és Wyatt Earp is ezt a foglalkozást űzte egy ideig.
189. oldal, 21. Mi történt a bölényekkel?
Hahner Péter: A Vadnyugat 93% 20 hős, 20 talány
[…]; megváltoztattátok az állatokat is, melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. A bölényben erő rejlik – szellemi, mágikus erő –, de egy Angus vagy egy Hereford szarvasmarhában semmiféle erő sincs.
116-117. oldal