Böhm Vilmos személy
Böhm Vilmos (helytelenül Bőhm), (Budapest, 1880. január 20. – Stockholm, 1949. október 28.) magyar szociáldemokrata politikus, hadügyi államtitkár (1918–1919), hadügyminiszter és hadügyi népbiztos (1919).
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6hm_Vilmos
Idézetek
Linder Béla hadügyminiszter elhíresült mondatát ("Soha többé nem akarok katonát látni") furtonfurt úgy szokás idézni, mint a magyar tehetetlenség/vakság/hazaárulás kulcsmozzanatát. Azonban azt is látnunk kell, hogy az alig több mint egy hétig miniszterkedő katonatisztnek vajmi kevés befolyása volt a katonapolitikára. Államtitkárai, Friedrich István és Böhm Vilmos gyakorlatilag Linder ellenében adták ki rendeletüket az 1895 és 1900 közötti korosztály újrabehívásáról. E felhívásnak ugyanakkor nem sokan engedelmeskedtek.
23. oldal
Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon 92% Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918–1921
A kommunista Lukácsot az háborította fel, hogy milliomosfiúnak nevezték a szocdem véleményvezérek, a szocdem Böhm Vilmost pedig az, hogy a kommunista Vörös Újságban nem nevezték elvtársnak. A titulus elmaradása Böhm számára a román előrenyomulásnál is súlyosabb problémának látszott.
347. oldal
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma 97% Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története
Mások azonban az 1918-as október szereplői közül tisztséget vállaltak az 1945 utáni újrakezdésben. Néhányan miniszterek lettek, mint a hadseregszervező Tombor Jenő vagy Bartha Albert, akinek most nem Linder Béla vagy Pogány József antimilitarizmusával, hanem a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert pacifizmusával gyűlt meg a baja. A világhírű tudós ugyanis 1947-ben, az első háború utáni költségvetés parlamenti vitájában azt indítványozta, hogy a hadügyi költségvetést szüntessék meg, a hadsereget végérvényesen szereljék le, a felszabaduló forrásokat pedig adják oda a felsőoktatás és a kutatás gondjainak enyhítésére. „A múlt tapasztalata azt mutatja, hogy nekünk a katonaság mindig csak a magyar nép ellen kell idegen érdekek szolgálatában” – mondta fel 1918 őszének pacifista leckéjét a politika dzsungelébe keveredett naiv tudós 1918 őszének becsületes magyar katonájával szemben. Bartha végül ugyanúgy száműzetésbe kényszerült, mint Szent-Györgyi. Hasonló sors várt két másik oktobristára, Vámbéry Rusztemre és a szocialista Böhm Vilmosra. Az egyik rövid ideig washingtoni, a másik stockholmi követ volt, s halálukig nem tértek vissza Magyarországra.
Mint új bécsi követ, Böhm Vilmos, a Vörös Hadsereg korábbi főparancsnoka – egyébként Kun Béla tudtával és beleegyezésével – július közepén tulajdonképpen azért érkezett Bécsbe, hogy elképzelésük megvalósításához megszerezze az osztrák fővárosban tartózkodó antantmegbízottak jóváhagyását és támogatását.
46
Talán az egész őszirózsás forradalom legemlékezetesebb pillanata volt az 1919. február 23-ai kápolnai földosztás. […] Böhm Vilmos a kápolnai földosztás napján a bebörtönzött Kun Bélának vitt szivart a gyűjtőfogházba, levette róla a darócruhát, s Kunfi Zsigmonddal együtt – bár később hevesen tagadták – valószínűleg már ekkor elkezdték kitapogatni a szocialista-kommunista közös jövő lehetséges körvonalait. […] Mert a januári kormányválság igazi nyertesei végül a szociáldemokraták lettek, s nem a kisgazdák. […] Azt mondta, erősen él benne a hit, hogy a szocializmus az egész világon diadalmaskodni fog – és a pártválasztmány tagjai megbűvölve hallgatták, hiszen mégiscsak az a gróf Károlyi mondta mindezt, aki soha nem utazott sehová az inasa nélkül, hogy legyen, aki reggel befűzze a cipőjét. (Arról viszont Károlyi hallgatott, hogy néhány órával korábban még tisztán polgári kormányt is el tudott volna képzeli, ha sógora, Festetics gróf megszabadítja Pogány Józseftől.)
tartották. Erre az időre már a kommunistákkal eleinte együttműködő centrista vezetőknek (Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos) is meggyőződésévé vált, hogy az adott nemzetközi s az ezzel szorosan összefüggő katonai és belső gazdasági helyzet mellett a proletárdiktatúra – legalábbis adott formájában – nem tartható fenn tovább, s hogy a munkáshatalom átmentése érdekében az exponált kommunistákat el kell távolítani az ország politikai vezetéséből.
45
A bécsi tárgyalásokra hivatkozva és azokban bízva alakult meg 1919. augusztus 1-én a Peidl-kormány, miután július 31-én a szakszervezetek képviselőinek, majd 1-én a Forradalmi Kormányzótanács és a Budapesti Munkás- és Katona- tanács tagjainak többsége sem látott más kivezető utat. Az új kormány miniszterei többnyire jobboldali szociáldemokraták voltak, s még a bécsi megbeszéléseket magyar részről vezető centrista Böhm Vilmos sem kapott tárcát.
46