Bob személy

Bob mellett az élet egy folyamatos tanulás. […] Hihetetlenül sokat tanulok tőle, talán többet is, mint bármelyik emberi lénytől, akit eddig megismertem. Bob magániskolájába járok, és az első perctől fogva az állandó leckék között szerepel a felelősség, a barátság és az önzetlenség.

191. oldal, Tizenkettedik fejezet - Az élet Bobbal

Az együtt töltött évek alatt hiába háziasítottam Bobot, ő a szíve mélyén mindig is utcamacska marad.

202. oldal, Tizenkettedik fejezet - Az élet Bobbal

Bob karakán személyiség, és szabad akarattal rendelkezik: nem mászkálna velem, ha nem bízna bennem, és nem szeretne.

245. oldal, Tizenötödik fejezet - Az, aki megment

– Ott az a macska, Bob! – kiáltott fel az egyik kisfiú lelkesen.
Egyértelműen látszott, hogy a többieknek halvány gőzük sincs, miről beszél.
– Ki az a Bob?
– A macska, aki egy férfi vállán ül. Ott van ő is, nézd! Tök híresek. Anyu azt mondja, a macska úgy néz ki, mint Garfield.
Meghatott, hogy egy fiatal fiúcska is felismert minket, viszont nem igazán örültem, hogy Bobot a világ leghíresebb képregénymacskájához hasonlítják. Garfield kövér, megszállottan imád enni, lusta és kellemetlen figura. Plusz utál mindenféle testmozgást vagy munkát. Bob ezzel szemben kiváló formában van, fegyelmezetten táplálkozik, és ő a legkedvesebb, legnyugodtabb macska, akivel valaha is találkoztam. És nem lehet rá azt mondani, hogy munkakerülő.

174-175. oldal, Tizenegyedik fejezet - Két vagány kandúr

Bob egy megfejthetetlen talány.

276. oldal, Tizenhetedik fejezet - Alapösztönök

Egyvalamiben azonban biztos voltam: az emberek imádni fogják Bobot.

284. oldal, Tizennyolcadik fejezet - Bobra várva

A szívem egy része persze az utcán maradt. Elhagyhatja az utcazenész az utcát, de az utca őt soha… Bob imádta azt a felhajtást, amit az ottani rajongóitól kapott. Ezért néha ugyanúgy kimegyünk, mint régen; annyi különbséggel, hogy már nem magunk miatt állunk az utcán, hanem azért, hogy segítsünk másoknak.

292. oldal, Epilógus - Örökre

A három erény mindegyike – hit, remény, szeretet – évekig hiányzott az életemből. Égetően vágytam rá, hogy ezek közül akár csak az egyiket megtapasztaljam. A sors furcsa játékának köszönhetően mindhármat megkaptam egyszerre egy huncut, játékos, okos, önfejű, hűséges macska képében. Az életem miatta vett más irányt.
Bob segített, hogy újból megtaláljam a hitem saját magamban és a világban. Reményt adott akkor, amikor úgy éreztem, minden elveszett. És mindenekfelett megmutatta, milyen a feltétel nélküli szeretet. Ez az, amire mindannyiunknak égető szüksége van.

297. oldal, Epilógus - Örökre

Bob előtt a világ egy kegyetlen, szívtelen és reménytelen helynek tűnt. Ő egy másik nézőpontot ismertetett meg velem. Volt idő, amikor számomra összefolytak a napok, most mindegyiket megbecsülöm.

298. oldal, Epilógus - Örökre

Nem az a fajta macska volt, aki élvezné, ha huzamosabban be van zárva.