Bo Ross személy

Van az úgy, hogy egy váratlan esemény megváltoztatja az ember életét.

27. oldal

– Hát, akkor sajnálom, hogy ezt pont nekem kell közölnöm veled, de Mark Bresslernek igaza van: a szerkód tényleg a diszharmonikus színek tömegkarambolja.

28. oldal

…neki kábé annyi érzéke van a divathoz, mint egy temetkezési vállalkozónak…

66. oldal

– Hol az inged?
Jules vigyorogva fölemelte a két karját, és befeszített, mintha testépítőversenyen lenne. – Gondoltam, élvezkedjetek egy kicsit, lányok – mondta. – Kezdődjék a bicepsz-show!
– Jaj, ne! – nyögött fel Chelsea. – Épp elég rosszul vagyunk így is.
– Most hánytam bele a számba – tette hozzá a húga.

149. oldal

Ne kényszeríts rá, hogy kinyírjalak, Jules – mondta egy elgyötört sóhaj kíséretében, majd hozzátette: – Persze ma még az se menne. Semmi kedvem föltakarítani magam után.

150. oldal

– Megfordult már a fejedben, hogy találunk-e magunknak valakit? – szólalt meg az ikertesója.
– Találunk hát.
– Miért vagy ilyen biztos benne?
Chelsea ezen elgondolkodott, majd azt felelte:
– Azért, mert ha azoknak a luvnyáknak jut pasi a Bazi nagy parasztlagziban, akkor nekünk is jut.
Bo kék szemében megjelent a rémület.
– Azok a pasik sikamlós testű disznókkal birkóznak, elütött állatok húsát eszik, és 24/7-ben terepszínű military-cuccot hordanak!
Chelsea csak legyintett.
– Szerintem bízvást kijelenthetjük, hogy egyikünk sem fog sörösdobozokból épült diadalív alatt hozzámenni egy gyakorlóban feszítő paraszthoz, aki azt üvölti, hogy Rendezd le! Az nem a mi szintünk.

153. oldal