Blue Sargent személy
Idézetek
„Way back before you were born, Calla and Persephone and I were messing around with things we probably shouldn’t have been messing around with —”
“Drugs?”
“Rituals. Are you messing around with drugs?”
“No. But maybe rituals.”
“Drugs might be better.”
“I’m not interested in them. Their effects are proven — where’s the fun in that?”
Chapter 43
422-423. oldal
Ne bámuld már ennyire, szólalt meg egy vékonyka hang Gansey agyának legeldugottabb zugában. Egyébként csak arra tudott gondolni: NARANCSSÁRGA.
– Jaj, az ég szerelmére! – kiáltott fel Blue, azzal kiugrott a csónakból.
Ronan felnevetett, méghozzá olyan váratlanul, hogy azzal meg is törte a varázst. Hahotázva nézte, amint Láncfűrész elrugaszkodik a csónaktól, és odarepül, ahol Blue beugrott a vízbe, ahogy azt is, amint Orla hangos rikácsolások közepette fejest ugrik a tóba. Hahotázva nézte, amint a hullámverés nyomán eltorzul a kép a laptopon. Hahotázva nyújtotta ki a karját, hogy Láncfűrész letelepedhessen rá, végül olyan arckifejezéssel szorította össze a száját, mintha belülről még mindig rázná a nevetés a többiek ügyetlenkedése miatt.
212. oldal
Ronan ránézett.
Ez a pillantás, gondolta magában Blue. Ronan Lynch bármit megtenne Gansey-ért.
Talán én is, morfondírozott tovább.
182. oldal
– Na? – kérdezte végül Blue.
– Nagyon szép – mondta Persephone udvariasan.
– Nem az enyém.
– Azt látom.
– Ninónál talál… – Várjunk csak, ezt meg hogy érted?
Persephone ide-oda lapozgatott a naplóban. Finom, gyermeki hangja olyan halk volt, hogy Blue-nak még a lélegzetét is vissza kellett tartania. – Ez egyértelműen egy fiú naplója. Ráadásul sehogy sem tud rábukkanni erre a valamire. Te már megtaláltad volna.
114. oldal
Blue Ronanre bökött, akinek kaján mosoly játszott az orra alatt.
– Ő tudja. Csak nem mondja meg. Látom rajta.
– Nagy szart – felelte Ronan.
Rövid csönd támadt. Tény, hogy Ronantől nem voltak szokatlanok az epés megjegyzések. De a fiú már nagyon régóta nem förmedt rá ilyen erélyesen Blue-ra. A lány berzenkedve hőkölt hátra.
Gansey szólalt meg elsőnek.
– Ronan – mondta kimérten –, soha többé ne merj így beszélni Jane-nel!
Adam és Blue döbbenten meredt Gansey-re, aki a szalvétájára szegezte a tekintetét. Nem a hanghordozását furcsállották, hanem azt, hogy nem néz senkire.
– Nem kell megvédened – mondta Blue, akinek furcsa melegség öntötte el az arcát. – Nem tűröm – ez már Ronannek szólt – hogy így beszélj velem! Főleg amikor igazam van.
57. oldal
Blue biciklivel is eljutott az iskolába, a munkahelyére meg a Monmouth gyárba, így általában azok kaparintották meg a kocsit, akik nem otthon dolgoztak, vagy ügyeket intéztek. Blue úgy saccolta, a jelenlegi gyakorlási lehetőségek mellett nagyjából negyvenéves korára szerzi meg a szükséges rutint.
Ma délután azonban sikerült elcsakliznia a verdát néhány órára. Noah volt az egyetlen társa ezen a kiruccanáson: Gansey-nek hollófiús programja volt, Adam dolgozott vagy aludt, Ronan pedig szokás szerint eltűnt, mint a kámfor.
Blue-ék Jesse Dittley-hez tartottak.
– Alig cammogunk – nyújtogatta a nyakát Noah, hogy szemügyre vegye az óhatatlanul feltorlódott kocsisort. – Az előbb mintha egy tricikli húzott volna el mellettünk.
– Bunkó!
184. oldal