Bliss Edwards személy

– Várj, hadd csináljam én is neked!
Igyekeztem, hogy az arcomon ne látszódjon semmi. Tényleg megpróbáltam. E szavak hallatán azonban egyetlen férfi sem tudott volna közömbös maradni – legyen tizenöt vagy ötven éves.
A szemét forgatta, és azt felelte:
– A fejedet, Aranyfiú. Azt, amelyiknek gondolkodnia kellene.
Istenem, annyira különbözött Blisstől! Elképzeltem, mennyire másképp zajlott volna le ez a jelenet vele. Sok motyogással és elpirulással kezdődött volna, aztán valószínűleg azzal ér véget, hogy valami eltörik vagy kigyullad.

13. fejezet (Cade)

– Ez furcsa – mondta, és a hangja is visszhangzott.
Vajon ez azt jelentette, hogy egyenesen felmehetünk a szobájába? Mert ó, istenem, köszönöm neked!

4. fejezet (Bliss)

– Ó, jól van. Nos, akkor jobbulást!
Gyűlöltem, amikor az emberek ezt mondták. Mintha varázsütésre megcsinálhatnám. Vagy mintha én magam nem akarnám eléggé. De jól van, oké, kösz a tippet.

8. fejezet (Bliss)

Hé, univerzum? Szerintem most már tényleg elég ebből a tegyük-még-nyomorultabbá-Blisst projektből.
Nagyra értékelném.

8. fejezet (Bliss)

[…] Szombaton Philadelphiába költözöm. A holmim nagy részét már előre el is küldtem. El tudod hinni? ÉN. ÖSSZEKÖLTÖZÖM EGY SRÁCCAL. Folyton azt várom, mikor kezdenek repülni a disznók… vagy, tudod, mikor dől össze a világ. Vagy talán csak felébredek, és kiderül, hogy töri órán ülök, és ez csak az univerzum legunalmasabb órájának mellékterméke.

4. fejezet

– Szép. Azt hiszem, illik hozzád.
Felragyogott az arcom. Imádtam ezt a lakást. Mindig is úgy éreztem magam benne, mintha a Jóbarátok egyik epizódjában lennék.
– Szégyellem bevallani, de az én lakásom még tele van dobozokkal. Ott nem lett volna ilyen érdekes a körbevezetés.