Blair Stanley személy

– Blair, Blair, te vagy az, aki soha nem öregszik – nevetett Janet néni, akinek szemlátomást nem estek rosszul sógora szavai. – Honnan csöppentél ide? És mi az, hogy a függőágyban töltötted az éjszakát?
– Egész nyáron a Lake Districtben festegettem, tudod – válaszolta Blair bácsi –, és azután egy szép napon rám tört a vágy, hogy láthassam az én kicsi lányomat. Így hát azonnal hajóra ültem, és meg sem álltam Montrealig. Tegnap este tizenegy óra körül értem ide – az állomásfőnök fia hozott le kocsival. Kedves gyerek. A házban teljes volt a sötétség, nem akartalak titeket egy fárasztó nap után az éjszaka közepén kiverni az ágyból. És úgy döntöttem, hogy a gyümölcsösben fogok éjszakázni. Ragyogott a hold, és tudod, egy holdfényben fürdő vén gyümölcsös egyike azoknak a csodáknak, amelyek még itt maradtak az Aranykorból.

Sara látott egy csoport gyereket, akik egy tó partján játszottak. Az apja utcagyerekeknek nevezte őket, mert a ruhájuk mocskos volt, és senki nem felügyelt rájuk. Ám Sara úgy találta, boldognak látszanak, és azon töprengett, milyen érzés lehet ilyen szabadon szaladgálni és játszani. Még az is megfordult a fejében, vajon milyen lehet, ha az ember ruhája olykor összepiszkolódik.

30. oldal

A Mesélő Lány piros ajkához emelte aranybarna kupáját. Barna szeme huncutul csillogott a karimája felett.

– A jövendőnkre! – mondta. – Azt kívánom, minden egyes napja jobb legyen, mint a megelőző.

– Hóbortos kívánság, csak fiatalok kívánhatják – állapította meg Blair bácsi – , de minden hóbortossága ellenére olyan kívánság, ami megvalósul, ha az ember hű marad önmagához. Ha ez sikerül, valóban minden egyes nap jobb lesz, mint az előző – de, drága fiam, drága kislányom, lesz nagyon sok nap, mikor azt fogjátok hinni, hogy nem így van.

Út Árkádiába

A mai eszemmel azt mondanám, hogy Blair bácsi kissé bohém ember volt – a csavargók tiszteletre méltóbb fajtájából. Ha szegénynek születik, valószínűleg nagy művész válik belőle. De mivel egész szép kis magánvagyona volt, és sem szükség, sem nyugtalanító becsvágy nem hajtotta, jobbára csak ügyes amatőr maradt. Egyik-másik képe elárulta, hogy mire lenne képes; de inkább csak bolyongott a nagyvilágban, vidám szívvel és elégedetten.