Bizet: Carmen zene
Idézetek
Gyakran a hatalmasnak érzett szerelmek a legboldogtalanabbak. „Azt szeretem, akit nem kaphatok meg”, panaszolja Don José a Carmen című operában. A képzőművészetben és az irodalomban számtalan mintát találunk erre a drámai konstellációra. A kötelékfóbiások partnerei is egy szerelemről, fájdalomról és szenvedélyről szóló dráma szereplőjének érzik magukat. Miközben magas adrenalinszintjük téves biokémiai következtetésekhez vezet. Egyszerűen arról van szó, hogy összekeverik a biztonság és a kiszámíthatóság hiányát, vagyis a puszta félelmet a „nagy szerelem” érzésével.
251. oldal
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is 96% A kötelékfóbia felismerése és legyőzése
235-236. oldal, A koncert - Fellegi Ádám (Alexandra, 2003)
Eric éppen lejön a gumiasztalról, amikor belépek a tornaterembe. Beethoven Ötödik szimfóniájára ugrált, de az túlságosan erős ahhoz, amiről gondolkodni akarok. Eric biccent, én pedig zenét cserélek, végignézem a lehetőségeket, amíg megfelelőt nem találok. Carmen. A zenekari szvit. Igen.
268. oldal
Naponta állsz rugós bicskák elé
vagy semmisülsz meg harmincféle nászban,
pengét emel rád minden Don José
s öngyulladásod pusztít, hol csak ágy van.
41. oldal, Carmen rebelle
– Igen, Armand! Na gyerünk. Mondd már. Mondd már, hisz még csak ez hiányzik: Armand, szeretlek! Közismert dallam, sőt elcsépelt. Carmen, Bizet, a nagyopera, a finom társaság odajár, hogy a zene meg a látványosság kábulatában megfeledkezzék a saját harsogó ürességéről, hogy rútságát a művészet kozmetikai készítményeivel álcázza. Ha nem szeretsz, szeretlek én, ha én szeretlek, jól vigyázz… Ismerjük. Láttuk. Megértettük. Nemhiába ült az ember börtönben semmiért…
141. oldal, 13 (Kriterion, 1979)