Biff személy

A múltat nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.

– Hát ezért jutott eszembe Mari. Akkor is okosabb volt nálunk, és valószínűleg most is az.
– Okos volt, mi? Halász akart lenni – vigyorgott Jozsó. Láttam rajta, alig várja, hogy láthassa Marit.
[…]
– Tudod, mostanra már tucatnyi gyereke is lehet.
– Ja, tudom – sóhajtottam. – Az enyémek lehetnének.
– Meg az enyémek – sóhajtott vissza Józsua.
    Ránéztem, ahogy mellettem bukdácsolt az ügető teve hátának hullámain. A messzeségbe meredt, nagyon magányosnak tűnt.
– A tiéd meg az enyém? – értetlenkedtem. – Szerinted a tiéd meg az enyém?
– Miért ne. Tudod, én szeretek minden…
– Néha olyan seggfej vagy.

286. oldal

– […] Azt nem mondtam, hogy akkor használhatod a szarkazmust, amikor csak akarod. Szerintem te olyanokra használod a találmányomat, ami nem volt benne a tervben.
– Például ellened?
– Látod? Pont erre gondoltam.

– Jozsó feltámasztja a halottakat – mondtam.
János őrült szeme felém villant, én meg odébb csusszantam, hátha meg akar ütni.
– Az nem lehet – rázta a fejét.
– Kétszer is.
– Biff, ne! – szólt rám Józsua.
– Hazudsz. A hamis tanúzás bűn. – A Keresztelő nem annyira dühbe gurult, mint inkább bepánikolt.
– Nem csinálom túl jól – vont vállat Józsua.
János szeme elkerekedett, de nem az őrülettől, hanem a csodálkozástól.
– Tényleg ilyet tettél? Feltámasztottál halottakat?
– És meggyógyított betegeket – toldottam meg.
János elkapta a köntösöm elejét, és magához húzott. Úgy meredt a szemembe, mintha a fejembe látna.
– Ugye nem hazudsz? – Józsuára nézett. – Nem hazudik?
– Sajnos nem.
János elengedett, nagyot sóhajtott, majd leült a földre. A tűz fényénél könnyek csillantak meg a szemében, ahogy a semmibe révedt.
– Annyira megkönnyebbültem. Fogalmam se volt, hogy csináljam. Nem tudom, hogyan kell Messiásnak lenni.
– Én se – mondta Józsua.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Jobban szeretem Cartert,mint azt valaha is lehetsègesnek tartottam. Ráadásul bebizonyosodott, hogy ő a legjobb apa, akit egy nő akarhat a fiának. De esküszöm az Istenre, Jèzusra, Szent Máriára, Szent Józsefre ès Jèzus gyerekkori barátjára, Biffre, ha nem hagy fel azzal, hogy minden kibaszott hajnalban 4.58-kor felèbreszt a körfűrèszt idèző horkolosával, David Carradine-osat fogok játszani vele.

Ó,igen,ifjú szöcske,most megfulladsz álmodban.

Habár,ha jobban belegondolok, David Carradine saját magát fojtotta meg valami fura szexjátèk közben,ugye? Nem hiszem,hogy rá tudnám venni Cartert, hogy fojtsa meg magát,bármilyen meztelenre is vetkőznèk.

10. oldal, 1. fejezet - Zöld zselé és aligátorteknős

Két apró csészét helyezett az asztalra, és elkezdte tölteni a teát.
– Hé, tökfej! – kiáltottam. – Kiöntöd azt a rohadt teát!
    Gáspár elmosolyodott, és letette a csészét az asztalra.
– Hogyan adhatok neked teát, ha már tele a csészéd?
– Hö? – kérdeztem ékesszólón. A példázatok sosem voltak az erősségeim. Ha mondani akarsz valamit, mondd ki. Így persze Józsua meg a buddhisták voltak nekem a tökéletes haverok a maguk egyenes beszédével.
    Gáspár töltött magának teát, majd nagy levegőt vett, és lehunyta a szemét. Egy egész perc is eltelt, mire kinyitotta.
– Ha már eleve mindent tudsz, hogyan taníthatlak? Ki kell ürítened a csészédet, hogy önthessek neked teát.

207. oldal

Jobbára ültünk. A jelek szerint azért kerültük meg a fél világot, hogy megtanuljunk ülni, mozdulatlanul hallgatni a világegyetem zenéjét. Hogy megszabaduljunk az éntől (nem az egyéniségtől, hanem az éntől), ami megkülönböztet minket más lényektől. – Amikor ülsz, ülj! Amikor lélegzel, lélegezz! Amikor eszel, egyél! – mondogatta Gáspár, azt értve ez alatt, hogy lényünk minden része a pillanatban létezzen, tökéletesen tudatában a „most”-nak; se múlt, se jövő, se semmi ne válasszon el attól, ami van.

207. oldal

– Gondolj a bőrödre úgy, mint ami összeköt a világgal, nem pedig elválaszt tőle – mondogatta nekem Gáspár, próbálva megtanítani a megvilágosodás lényegére, miközben ő is elismerte, hogy ezt nem lehet megtanítani. Csak a módszert. Gáspár aztán tudott ülni.

208. oldal

    Végre elolvastam Máté, Márk, Lukács és János történetét. Ezek az egészet véletlennek tüntetik fel, mintha egy reggel csak úgy megjelent volna ötezer ember egy hegyen. Még ha így is lett volna, akkor már odahívni őket is csoda volt, nem hogy etetni. A seggünket ledolgoztuk, hogy megszervezzük ezeket az alkalmakat, sőt néha csónakba kellett raknunk Józsuát, és a vízből prédikált, nehogy a tömeg eltapossa. A srác a biztonsági őrök rémálma volt.

293. oldal

– Nem mehetünk haza – szólalt meg végre Józsua. – Még nem tudok eleget.
– Nem, azt hiszem, tényleg nem. De amit itt megtanulhattál, azt már tudod. Tegyük fel, hogy egy folyóhoz érsz, aminek egy csónakot találsz a partján, és a csónakkal átkelsz a folyón. Jó szolgálatot tesz neked, de aztán a túlparton felveszed a válladra és magaddal viszed?
– Mekkora a csónak? – kérdeztem.
– Milyen színű? – kérdezte Józsua.
– Meddig kéne vinni?
– Viheti Biff az evezőket, vagy azokat is nekem kell?
– Nem! – üvöltött Gáspár. – Nem viszitek magatokkal! Ott hasznos volt, de aztán csak teher.