Betlehem helyszín
Idézetek
– Neked semmi sem elég, igaz, Jakab? – kérdeztem halkan. Igyekeztem úrrá lenni haragomon. – Nem elég, hogy angyalok töltik meg az eget Betlehem fölött, nem elég, hogy az istállóba érkező pásztorok angyalok énekéről beszélnek anyámnak és apámnak, nem, ez nem elég neked. És nem elég a három napkeleti bölcs, a Perzsiából érkező, gazdag öltözékű három férfi, akik Betlehem szűk utcáin kanyarogtak a karavánjukkal, és egy csillagot követtek.
Nem, ez sem elég neked! Nem elég neked, hogy a saját szemeddel láttad, amint ezek az emberek a bölcsőm elé tették ezt a ládát. Nem, nem elég, nem elég, soha egyetlen jel sem elég. Nem elég az, amit áldott rokonunk, Erzsébet, Zakariás fia, János anyja mondott a halála előtt… amikor elmondta nekünk férje szavait, amikor János elnevezésekor mondott ki, amikor beszélt az angyalról, aki elment hozzá. Nem, neked ez sem elég. Neked még a próféták szava sem elég.
152. oldal
Én, Ruth
Én Ruth, mentem veled, Noémi,
minden szavadat követve.
Elhagytam Moáb sárga földjét
s vezetett utunk Betlehembe.
Eső nem esett napok óta,
árnyékunkat homok szívta fel,
hátamon földem átka ült,
erőmet földed vette el.
Fehér kövek közt jártuk,
repkedtek arcomra ráncok,
mezítláb mégis veled mentem,
tudtam, hogy vissza nem találok.
23. oldal
Egy este Wald úr elmesélte egy csapat keresztes lovag történetét, akik a XI. század közepe táján Avignon környékéről indultak Jeruzsálem felé, hogy kiűzzék onnan a hitetleneket. Úgy gondolták, ezzel a tettükkel bűnbocsánatot nyernek, és a lelki békéjük is visszatér. Erdőkön és síkságokon, városokon és falvakon keresztül vándoroltak, hegyeken és folyókon kelve át. Útközben nem kevés baj érte őket: betegségek, belső viták, nélkülözés, hideg és véres csetepaték fegyveres útonállókkal és más keresztesekkel. Gyakran eltévedtek, gyakran láz verte le őket a lábukról, és nemegyszer az is megfordult a fejükben, hogy egyszerűen sarkon fordulnak, és elindulnak hazafelé. De aztán mentek tovább, és közben a szemük előtt ott lebegett a csodálatosnak, szinte már nem e világinak mondott szent város, Jeruzsálem képe, ahol nincs gonoszság és szenvedés, csak mennyei béke és tiszta és mély szeretet. Egy város, amelyet örök fénybe borít a könyörületesség és a jóság. Útközben bőven termő völgyeket láttak, havas csúcsokra kapaszkodtak fel, szeles síkságokon és kietlen tájakon haladtak, járhatatlan bozótokon vergődtek át. Egyre inkább elfáradtak, és ezzel párhuzamosan a lelkesedésük is lanyhult. Néhányan elpárologtak, hogy hazatérjenek a családjukhoz. Többen eszüket vesztették, másokon, miután gyanítani kezdték, hogy Jeruzsálem nem is város, inkább vágyakozásból épített légvár, beteges közöny vett erőt. Mindazonáltal a keresztesek mentek tovább az Adria felé, caplatva a sárban, a porban és a hóban, követve a Pó folyását. Egy nyári estén egy kis völgybe értek, amelyet magas hegyek vettek körül. Ma ezt a területet úgy hívják, hogy Szlovénia. A kis völgy szinte mennyei nyugalmat árasztott, sok kis patak szelte át, virágos mezők, zöld legelők, szőlők, gyümölcsösök és dús ligetek váltogatták egymást. A keresztesek elértek egy faluba, amelynek kikövezett főterén kis kút állt. A melléképületek dugig voltak gabonával és szénával, a folyóparti legelőn libák gágogtak, juhok bégettek, tehenek kérődztek békésen. A helybéli parasztok boldognak és elégedettnek tűntek, fekete hajú, jó alakú lányok mosolyogtak rájuk. A keresztesek leültek tanácskozni. Úgy döntöttek, hogy a tündéri kis völgyet elnevezik Jeruzsálemnek, és a hadjáratot ezzel befejezettnek nyilvánítják.
A falun kívül a dombok lejtőin sátrakat állítottak fel, abrakot és vizet adtak fáradt lovaiknak, megfürödtek a patakban, majd munkához láttak. Idővel húsz vagy harminc szerény kunyhót húztak fel, utakat építettek, meg egy apró templomot kecses toronnyal. Minden keresztes kapott egy-egy kunyhót, hozzá meg egy kicsiny telket. Nem telt bele sok idő, és sok csinos helybéli lánynak kérője akadt közülük, majd megvoltak az első esküvők, később pedig megérkeztek az első gyerekek is. A Jeruzsálemben cseperedő gyerekek vígan lubickoltak a Jordán vizében, szaladgáltak a Betlehem lugasaiban, felkapaszkodtak az Olajfák hegyére, majd leszaladtak Getsemáné vagy Betánia felé, vagy a Kidron folyóhoz. Ein Gedi szőlődombjait különösen imádták.
– És ma is ott élnek – fejezte be a mesét Wald úr –, tisztán és szent életűen, ahogy az Ígéret Földjéhez illik. Elérték mindezt anélkül, hogy ártatlan vért ontottak volna, és anélkül, hogy lankadatlanul harcolniuk kellett volna. Ott élnek az ő Jeruzsálemükben szent békében, mindenki a saját kis fügefája alatt. Az idők végezetéig.
103-105. oldal, 18 (Európa, 2016)
Ámosz Oz: Júdás 86%
Mi hisszük és valljuk, hogy a Názáreti Jézus, aki Nagy Heródes király és Augustus császár idejében Izrael egy leányától, zsidóként, Betlehemben született, foglalkozására nézve ács, akit Tiberius császár uralkodása idején Poncius Pilátus helytartósága alatt Jeruzsálemben keresztre feszítve kivégeztek, Isten emberré lett örök Fia.
(423) 121. oldal
A rómaiak által elrendelt népszámlálásra elég lett volna a családfőnek jelentkeznie. Nem lehet, hogy József azért vonszolta magával Betlehembe várandós feleségét, hogy megkímélje a gyalázattól, amely szülőfalujában érte volna, ha ott szüli meg gyermekét?
32. oldal - Születése: a föld meglátogatása (Harmat, 2009)
Ahogy múltak a téli napok, lassan közeledtek az ünnepek. Advent vége felé a falusiak karácsonyi énekeket énekeltek és titkon a megszállók távozásáért imádkoztak. A templom egyik sarkában felállították a jászolt, míg gyertyák fénye táncolt a falakon az esti mise alatt. Paula orgonált, az asszonyok pedig kórusban énekeltek, akár az angyalok. A mise után hármasban sétáltak hazafelé a ragyogó csillagokkal teleszórt fagyos ég alatt. A misztikus ragyogás Jézus születésének történetét juttatta eszükbe. Hasonlóan nyugodt, varázslatos éjszaka lehetett, amikor a csillagot követve a három királyok megérkeztek Betlehembe.
Azt mondják, már az ókori Egyiptomban és Kínában is tartottak népszámlálásokat. Ezekről az Ótestamentum is említést tesz, az Újtestamentumból pedig megtudjuk, hogy József és Mária egy Augustus császár által elrendelt népszámlálás miatt ment Betlehembe, ahol Jézus született. Az 1086-ban keletkezett Domesday Book (ítéletnapi könyv) Nagy-Britannia legféltettebb történelmi kincseinek egyike, az angol lakosság, valamint földjeik és javaik a maga korában példátlan összeírása. Királyi biztosok járták az országot, hogy összegyűjtsék az adatokat a nagy leltárhoz, amely később azért kapta a domesday vagy doomsday (ítéletnapi) jelzőt, mert az eljárás a bibliai végítéletre emlékeztetett, amikor minden teremtett lélek megmérettetik.
30. oldal
| → |
|---|
Azon a helyen, ahol állítólag a Jézus születése történt, pinceszerű lemenettől balra van egy húsz centiméter átmérőjű nyílás, akörül sárgaréz lemezen kivésve az van írva: in questo loco Nata Maria Jesu Cristo, ez tehát a földön van, s így a jászolban való születés csak az európai szegény festők, akik Betlehemben nem jártak, fantáziájában született meg, különben itt jászol nem is lehetett, mert itt nincs jászolra szükség, itt nincs szénahalma s eféle etetni való, az csak Európában van bőven.
80. oldal, Csontváry kiadatlan önéletrajza (Corvina, 1977)
Csontváry-emlékkönyv Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból
Megszületett.
A folyamat jobban fájt, mint képzelte, először találkozott közvetlenül az emberi test szenvedésével, s mert az volt, aki, a kín érzékelésekor azonnal az anyjára gondolt, hogy annak mi juthatott a gyötrelemből ilyen keservesen hosszú vándorlás és kezdetben szinte reménytelen szálláskeresés után. Felsírt, ahogy más csecsemők, hisz az akarat emberi megnyilvánulást kívánt tőle, de tudta, a különleges állapot, hogy még mindig el képes választani valódi mivoltát újszülött formájától, végéhez közeledik, már csak percekig érzékelheti a tizenkét dimenziót, rövidesen bezárulnak előtte az időfolyosók is, és csak halála közeledése hasít majd újra rést a földi kárpiton körötte, mikor már felismerte és betöltötte küldetését.
77. oldal - Szabó Magda: Az a szép, fényes éjszaka
Bölcsföldi András (szerk.): Karácsony ideje 92% Magyar írók novellái karácsonytól vízkeresztig