Bethany Williams személy

– Szerettem volna bemutatkozni – lépett oda a fiú. – A nevem Dawson Black. Én vagyok a…
– Az iker, aki mögöttem ült angolórán.
Dawson arcára kiült a meglepetés.
– Honnan tudod? A legtöbben nem képesek megkülönböztetni minket.
– A mosolyod. – Bethany elvörösödött, és szerette volna felpofozni saját magát. A mosolyod. Nahát! Lepillantott az órarendjére, és akkor jött rá, hogy a második emeletre kell mennie. – Úgy értem, a másik nem mosolygott egyáltalán. Egész órán.
Dawson halkan nevetett.
– Na, igen, attól fél, hogy ha mosolyog, korán megráncosodik.

Nyugat-Virginia az a hely, ahová a nyomtatók meghalni mennek.

18. oldal

– Na, jó. Megijeszt.
– Csak ugat, nem harap. – Dawson megsimogatta a karját.
– Mondod te – vágta rá Daemon.

136. oldal

Bethany a lelke mélyén örült, hogy Dawson ennyire feldühödött de nem akart még jobban közéjük állni. Mosolyt erőltetett az arcára, lábujjhegyre emelkedett, és csókot lehelt a fiú szája sarkára.
Dawson egész testében megremegett.
Bethany ránevetett: élvezte, hogy ilyen hatást képes gyakorolni rá. Tessék: földönkívüli, jóformán korlátlan erővel, és mégis beleremeg az érintésébe! Egy pont a szánalmas emberkének!

– Neked milyen órád lesz most? – bökte ki végül.
– Fizika, az elsőn.
Bethany felvonta a szemöldökét, és körbepillantott. Ahogy várta, a többiek – nagyrészt lányok – megbámulták őket.
– Akkor miért vagy a másodikon?
– Mert itt akarok lenni.

Minden Dawsonnal és Bethszel kezdődött.
És minden Daemonnel és velem ér véget.

– A szemed igazi?
Ó, a fenébe! Van ennél kínosabb?
Dawson pislogott, mintha meglepődött volna. De hát miért? Biztos, hogy mindenki ezt kérdezgeti tőle. Bethany még sosem látott az ikrekéhez hasonló szemeket.
– Aha – válaszolta Dawson lassan. – Igazi.
– Ó… hát, igazán csinos. – Forróság kúszott az arcára. – Úgy értem, szép.
Szép? Most azonnal be kell fognia a száját!

[…] Daemon a fejét rázta, de az arcára rajongó szeretet ült ki. Bethany akkor értette meg – nem számít, mennyire bosszantja fel egyik a másikat, a három testvér mélyen, őszintén szereti egymást.

154. oldal

– Ha fiú, nevezzétek Archernek.
Kuncogtam.
Daemon szembefordult az originnel.
– Daemonnek kellene nevezniük.
– Daemon 2.0? Nem hiszem, hogy a világ képes lenne elviselni – nevetgélt Dawson, és a fejét rázta. – Komolyan, eddig ezen még nem is gondolkodtunk.
– Nem – bólintott rá Beth. – De azt hiszem, ideje.
Összeakadt a pillantásuk, és mintha azonnal elfelejtették volna, hogy más is van a szobában. Csak ketten maradtak. Megértettem, miféle kapocs köti össze őket, én is átéltem Daemonnel, de azért felmerült bennem a kérdés, hogy mi is ilyen idiótán szerelmesnek látszunk-e, mint ők.
– Igen – vágta rá Archer.
Ó! Hát ez zavarba ejtő.
– Tényleg az.
Sötét pillantást vetettem rá. Daemon felmordult.
– Szállj ki a fejéből!
– Bocs! – vigyorgott Archer. – Nem tehetek róla.

152-153. oldal

103. oldal