Berzence személy
Idézetek
A tündér türelmesen bólogatott.
– Ha nekem adod, kezes lesz, mint egy macska.
A fiúnak eszébe jutott minden macska, amelyekkel életében találkozott: karmoló-fújó, sunyi kis szörnyetegek, akikben kevésbé lehet megbízni, mint egy lidércben. Vajon a tündér fogalmai szerint milyen egy macska?
– Jó kérdés – vigyorodott el gúnyosan Apor. – Sokszor fején találod a szöget, Naplopó Berzence. A te kezedben szörnyeteg, ami szétszaggat. Nálam… kismacska. Tudod, van közöttünk egy kis különbség. Köztem és közted. Nagyjából akkora, mint egy hegy és egy porszem között.
45. oldal
Határozottan nyomasztónak és barátságtalannak tűnt az erdő, pedig Berzence nem először járt mocsárban; egyszer még egy ehhez hasonlatos elátkozotthoz is volt szerencséje.
Leszámítva, indult tovább, hogy itt aligha vannak lidércek, kígyók, egyéb szörnyetegek, mint odaát. De a szorongás csak nem enyhült, pedig igyekezett észben tartani, hogy ez egy modern világ, és már ő inkább ide tartozik, hiszen pontosan úgy készült fel az éjszakára, ahogy egy budapesti túrázó tette volna. Hozott vízálló cipőt és hátizsákot, meleg ruhát, mobiltelefont, szóval ez már nem a Hetedik Királyság mocsara, ő pedig már nem Örzse, a nagy hírű boszorkány tanítványa, hanem egy srác Pesterzsébetről, aki az IT szektorban keres munkát, saját számítógépe van, lakást bérel és hó elején befizeti a számlákat.
11. oldal