Bertram Szálló helyszín
Idézetek
Két évig volt világbajnok. Csúnya baleset érte egy évvel ezelőtt. Mindene összetört. De azt hiszem, most már újra vezet. – A lány fejét felkapva fülelt. – Most is versenyautóval van. A motor üvöltése behatolt az utcáról a Bertram Szállóba. Luscombe megértette, hogy Ladislaus Malinowski Elvira ideáljainak egyike. “Elvégre – gondolta –, még mindig jobb, mint egy slágerénekes, vagy dzsesszénekes, vagy hosszú hajú Beatles, vagy hogy a csudába hívják ezeket."
III. fej.
A Bertram Szálló. Mennyi emlék… A múlt összevegyült a jelennel. Egy francia mondás jutott eszébe: Plus ca change plus c'est la meme chose.* Megfordította a szórendet. Plus c'est la meme chose, plus ca change. Mindkettő igaz, gondolta.
*Minél jobban változik, annál inkább ugyanaz.
247. oldal, Huszonhatodik fejezet (Európa, 2012)
Még a Bertramban is történhetnek érdekes dolgok, gondolta Miss Marple boldogan…
32. oldal (Helikon, 2019)
Miss Marple megrendelte a reggelijét. Teát, buggyantott tojást és friss zsemlét. A szobalány olyan hozzáértőnek bizonyult, hogy nem is javasolta a zabpelyhet és a narancslét.
Öt perc múlva megérkezett a reggeli. A széles tálcán nagy hasú teáskanna, sűrű, szinte tejszínszerű tej, és forróvizes ezüstkancsó állt. Pirított kenyéren két gyönyörű szép buggyantott tojás, nem pedig amolyan bádogcsészében formázott kemény golyóbis, és egy jókora, késsel kicifrázott vajdarab. Narancslekvár, méz és eperdzsem. És zsemlék, nem afféle nyúlós, taplóbélűek, hanem friss kenyér illatú (a legfelségesebb illat a világon!) pompás példányok. Mindezeken kívül még egy alma, egy körte és egy banán is volt a tálcán.
Miss Marple vigyázva, de bizakodva belenyomta kését a tojásba. Nem kellett csalódnia. Sűrű, mély okker színű tojássárgája szivárgott elő. Ilyen az igazi buggyantott tojás!
Még mindig gőzölög. Ez reggeli. Akárha maga készítette volna, és mégse neki kellett fáradnia! Úgy hozták ide, mintha – no nem, nem egészen úgy, mintha királynő lenne –, mintha középkorú hölgy lenne, aki egy jó, de nem túlontúl drága hotelben szállt meg. Mármint – hajdanában, 1909-ben.
58-59. oldal (Helikon, 2019)
– Hová visz, főfelügyelő úr?
– A Bertram Szállóba.
– Istenem, már megint a Bertram Szálló. Miért?
– A hivatalos válasz szerint azért, mert a rendőrség úgy véli, ön segítségükre lehet a nyomozásban.
– Ezt mintha már hallottam volna, de azért nagyon baljósan hangzik. Gyakran végződik letartóztatássa, nem igaz?
– Önt nem fogom letartóztatni, Miss Marple. – Az Atya mosolygott. – Alibije van.
Amíg ezt megemésztette, Miss Marple hallgatott. – Aztán csak ennyit mondott: – Értem.
258. oldal (Helikon, 2019)
Csupa kedves ember, akiknek sejtelmük sincs az életről. Nem úgy, mint az én öreg hölgyemnek.
– A Bertram Szállóból?
– Igen, neki. Hosszú élete tapasztalataival felismeri a gonoszt, van hozzá elég fantáziája, hogy el is tudja képzelni, és csatába száll vele.
214. oldal