Bernáth Aurél személy

     – Évente egyszer „Tökavatáskor”, az új növendékek felvétel utáni buliján kitombolhattuk magunkat, társaimmal telerajzoltuk az egész iskolát. Ekkor neveztük el Bernáth Aurélt Van Gőgnek és lefestettük Van Gogh jellegzetes ecsetkezelésével. Fónyi Gézát, aki a padlómozaikokra oktatott minket, Padló Picassónak kereszteltük át.

48. oldal, Harmadik beszélgetés (Urbis, 2002)

A fűszeres hóban sétálgatva barátjával, Szilasi Vilmos filozófussal, a két szépreményű férfiú kicserélte raktáron levő eszméit, s mindketten jól jártak. Ballagásukhoz harmadiknak egy Bernáth Aurél nevű, ez idő tájt még sovány, aranyfényű festő is csatlakozott, iszákjában számtalan ecsettel, kezében palettával, melyen ez ifjúi korszakában főképp ezüst és arany festékeket tartott, a ragyogó magyar valóság valósághű ábrázolására. Nemrég érkezett Pestről, kissé éhesen.

112. oldal

Titkárnőm is volt, Iduska, nagyfenekű soli deo glóriás leányzó, akinek koszorúba rakott haja zsíros és korpás volt, és olyan buta volt, amilyet még a soli deo glóriában is ritkán látni. Később, mikor megalakult a Magyar Művészet Bernáth Aurélék szerkesztésében, boldogan átadtam őt, de hamarosan szélnek eresztették, mert Bernáthék, mint mondták, nem bírták el a krokodilszagát.

267. oldal

[…] Míg Bernáth Aurél a patologikus vonásokban döntő érvet vélt találni Csontváry művészete ellen, Hamvas és Kemény úgy vélték, hogy Csontváry épp a téboly határmezsgyéjén járva juthatott el arra a fokra, amely „kevesebb és ugyanakkor több, mint művészet”.

147. oldal, Csontváry művészete a kritikák tükrében (Corvina, 1977)

Mindenki ott volt, aki él és mozog. Ott voltak egy csomóan a minisztériumból és a pártközpontból. Rengeteg művész. Majdnem az összes zsűritag, mind a négy zsüriből. A zsűrielnökök mind a négyen. Bernáth Aurél nagyon jól néz ki, és rendkívül elegáns.

113. oldal