Bernáth András (Andris) személy
Idézetek
Andris és Robi a laptopjukon lövöldöztek, Jacques a táblánál amőbázott Gáborral, Kinga pedig a padján ülve egy könyvet bújt.
– Mit olvasol? – kérdeztem. Felmutatta a borítót. A világ leggonoszabb diktátorai. Hű, remélem, nem tanulni akar belőle.
409. oldal, Június 1., kedd (Ciceró, 2011)
→ |
---|
– Itt is vagyok – lépett be a terembe Andris, mire először mindannyian meredten bámultuk, végül kitört belőlünk a röhögés.
Andris személye már önmagában sokszor megnevettetett minket, azonban ma túltett a szokásos hülyeségein is. Ugyanis a Szent Johannás zakóján kívül ünneplő szoknyát viselt (Virág nagyon sunnyogott, úgyhogy tutira tőle kapta kölcsön), bakanccsal. Ha pedig, hogy diáklánynak öltözött, még nem lenne elég, egy hosszú, göndör parókát is feltett.
– Bernáth András, mire véljem ezt? – hüledezett az ofő.
– Jöttem a fotózásra – szökkent oda hozzánk, majd lányos mozdulattal átdobta műtincseit a válla felett.
– Így nem lehetsz a képen! – akadt ki Haller teljesen. Szegény, tényleg elhitte, hogy rendben zajlik a mai nap. Hát nem ismer minket? ☺
– Ez diszkrimináció! – kérte ki magának Andris. A szót Kingától tanulta.
– Andris, öltözz át! – hebegte Haller égővörös fejjel. A sokat látott fotós közömbösen nézett ránk.
– De, tanár úr, én így érzem jól magam! Ez vagyok én! Bernáth Andrea – magyarázta és kész. Olyan röhögés tört ki, hogy zengett tőlünk a tesiterem.
338. oldal, Március 20., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)
59-60. oldal, Január 20., csütörtök (Ciceró, 2012)
– Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
– Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
– Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
– Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
– Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
– Ott ül – kontrázott Robi.
– Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
– Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
– Bernáth, ez nem vicces.
– Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
– Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
– Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
– Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
– Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
– Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment.
278. oldal, Március 11., péntek (Ciceró, 2012)
512. oldal, Június 10., péntek (Ciceró, 2012)
91-92. oldal, Szeptember 9., péntek (Ciceró, 2012)
– „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – kezdte, mire már félig felemeltem a kezem. Kardossal találkozott a tekintetünk, finoman biccentett, jelezve, hogy tudja, hogy tudom, aztán folytatta. – Reni, Kinga és Arnold kivételével a többiek véleményére vagyok kíváncsi.
Kissé lejjebb csúsztam a széken, és némán figyeltem, hogy ki mit mond. Kardos megismételte az idézetet, aztán felszólította Dávidot.
– Öhm – vakarta meg az állát Dave. – A pótvizsgaterem ajtaja feletti kiírás? – tippelt, mire hangosan felnevettünk.
– Nem Felmayer, ez nem talált, de úgy érzem, azt a kiírást is lesz alkalmad olvasgatni – rázta meg a fejét Kardos, és a jelentkező Andrishoz fordult.
– Az egyik stratégiai játék ezzel az idézettel kezdődik – mondta.
– Hülye, az nem ez. Az teljesen más szöveg – vágott közbe Robi.
– Mondom, hogy ez az!
– De nem!
Kardos maga előtt összefont karral hallgatta a két kocka vitáját, végül megelégelte.
– Elég!
282. oldal, December 4., csütörtök (Ciceró, 2010)
→ |
---|
211. oldal, Május 2., szerda, 8/2. (Ciceró, 2013)
– Fiam! Ülj fel! – állt meg Andris előtt, aki kinyújtotta a kezét, afféle „segítsünk” stílusban, mire Jacques és én is ott termettünk, és felültettük. – Nézz rám értelmesen! – kérte Máday, majd hirtelen eszébe jutott, hogy kivel beszél, és azonnal korrigált. – Inkább csak nézz rám!
39. oldal, Január 18., szerda, 8/1. (Ciceró, 2013)