Bernáth András (Andris) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

Cheril>!

Andris és Robi a laptopjukon lövöldöztek, Jacques a táblánál amőbázott Gáborral, Kinga pedig a padján ülve egy könyvet bújt.
     – Mit olvasol? – kérdeztem. Felmutatta a borítót. A világ leggonoszabb diktátorai. Hű, remélem, nem tanulni akar belőle.

409. oldal, Június 1., kedd (Ciceró, 2011)

2 hozzászólás
justagirl>!

     – Itt is vagyok – lépett be a terembe Andris, mire először mindannyian meredten bámultuk, végül kitört belőlünk a röhögés.
    Andris személye már önmagában sokszor megnevettetett minket, azonban ma túltett a szokásos hülyeségein is. Ugyanis a Szent Johannás zakóján kívül ünneplő szoknyát viselt (Virág nagyon sunnyogott, úgyhogy tutira tőle kapta kölcsön), bakanccsal. Ha pedig, hogy diáklánynak öltözött, még nem lenne elég, egy hosszú, göndör parókát is feltett.
     – Bernáth András, mire véljem ezt? – hüledezett az ofő.
     – Jöttem a fotózásra – szökkent oda hozzánk, majd lányos mozdulattal átdobta műtincseit a válla felett.
     – Így nem lehetsz a képen! – akadt ki Haller teljesen. Szegény, tényleg elhitte, hogy rendben zajlik a mai nap. Hát nem ismer minket? ☺
     – Ez diszkrimináció! – kérte ki magának Andris. A szót Kingától tanulta.
     – Andris, öltözz át! – hebegte Haller égővörös fejjel. A sokat látott fotós közömbösen nézett ránk.
     – De, tanár úr, én így érzem jól magam! Ez vagyok én! Bernáth Andrea – magyarázta és kész. Olyan röhögés tört ki, hogy zengett tőlünk a tesiterem.

338. oldal, Március 20., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)

lolli_>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Tanárnő! – jelentkezett Robi.
     – Tessék, Haraszti! – szólította fel Gondos, és a közel ülők szemügyre vehették, ahogy a tanár jobboldalról áttolja a baloldalra a szájában lévő… cukrot? Molekulát? Részecskét? Valamit.
     – Mi az ott? – kérdezte Robi.
     – Hol? – fordult hátra Gondos.
     – Ott! – mutatott a tábla felé.
     – De hol?
     – Oooott! – ismételte Andris.
     – Nem látom. Hol?
     – Hát ott – csapott az asztalra Dave is.
     – Miről beszéltek? Mi van, hol? – fordult meg teljesen Gondos.
     – Nem igaz, hogy nem látja a tanárnő! Hát ott! – ciccegett Andris. Én visszafojtott mosollyal figyeltem a jelenetet, az első padban ülő Cortez a tenyerébe temette az arcát, Virág pedig kissé feltápászkodott, mert ˝ő sem látta".
     – Nem értem. Mit kéne látnom? – förmedt ránk idegesen Gondos.
     – Tanárnő. Az, ott. Az mi? – kérdezte Macu.
     – HOL??? – ordította el magát Gondos.
     – Jó, hagyjuk – legyintett Robi.
    Gondos csípőre tett kézzel megint a tábla felé fordult, és ellenőrizte. Semmi sem volt rajta. Jacques mosolyogva hátrafordult, felém, igazán élvezte a műsort.
     – Bernáth, gyere ki és mutasd meg. Én komolyan nem látom!
     – Á, mindegy. Nem fontos – legyintett Andris. Erre mindenki felröhögött, Gondos pedig a fejét rázva közölte, hogy az egész társaságot megbuktatja év végén.

59-60. oldal, Január 20., csütörtök (Ciceró, 2012)

elle>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Rendben, akkor felszállhattok – bólintott szigorúan.
     – Ülésrend van? – kurjantotta Macu, és azt hiszem, poénnak szánta. Hát, nem az volt.
     – Konkrét ülésrend nincs, azonban a két bagós mellettem, Pósa és Antai-Kelemen is szem előtt, Nagy Zsolt, te pedig előttem! – rendelkezett Máday.
     – Remek kirándulás lesz – fintorgott Zsolti, aztán megindult, hogy felszálljon a buszra. Mielőtt fellépett volna, megállt Máday előtt, és maga elé húzta a táskáját. – Tetszik kérni rizst?
     – Parancsolsz?
     – Rizs – emelt ki Zsolti egy műanyag tálat, és felnyitotta a tetejét.
     – Ez nagyon kedves, de nem – közölte Máday csodálkozva.
     – Értem. Ubit? – húzott ki Zsolti a táskájából egy kígyóuborkát (?).
     – Nem, azt sem.
     – Jó. Éééés – matatott Zsolti – parit csak tetszik kérni – vett ki egy doboz koktélparadicsomot.
     – Mi lenne, ha felszállnál a buszra?
     – De türelmetlenek vagyunk ma reggel – motyogta Zsolti, mi meg folyamatosan röhögtünk.
    Előttem Dave szállt fel, aki azonnal meg akart ismerkedni a sofőrrel.
     – Láthatnám az iratait? – kérdezte.
     – Mi? – kérdezett vissza a sofőr. Jogos, szerintem a háta közepére nem kívánt hajnalban egy csapat diákot. Főleg, akik közt ott van Dave.
     – A papírokat. Jogosítvány, forgalmi.
     – Te most igazoltatsz? – röhögte el magát a sofőr.
     – Nem, de nem szállok fel, ha nem vagyok biztos abban, hogy valódi sofőrünk van. Nem látta a Rémálom az Elm utcában második részét?

425-426. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)

lolli_>!

     – Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
     – Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
     – Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
     – Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
     – Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
     – Ott ül – kontrázott Robi.
     – Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
     – Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
     – Bernáth, ez nem vicces.
     – Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
     – Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
     – Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
     – Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
     – Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
     – Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment.

278. oldal, Március 11., péntek (Ciceró, 2012)

kölyök13>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Íjjj, ez tényleg jó. Küldd áááát – kérte Virág azonnal.
     – Egy pillanat, már küldöm is. Csak előtte átdobom Corteznek. Hogy ha leszállt, és bekapcsolja a mobilját, ezt lássa először – közölte a tervét boldogan.
     – Nem is tudom – nevettem fel. – Lehet, ha ezt meglátja, vissza se akar jönni – fogtam a fejem, és az überciki retró képünkön szörnyülködtem.
     – Visszajön, mert hiányozni fogok neki – szólt Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk.
     – Ja, meg a pólója. Azért is visszajön – oltott tovább Macu a felsőmre mutogatva, én pedig vigyorogva fogtam a fejem.
     – Ez minden? Zsolti és a pólója? – röhögtem fel őszinte jókedvvel.
     – Jó, talán még van valami – mosolygott rám Dave.
     – Remélem is – bólogattam.
     – A gitárja is itt maradt – tette hozzá.
     – Nagyon viccesek vagytok – néztem körbe. Ahogy a többiek hülyültek, rájöttem, mind azon voltak, hogy jól érezzem magam. És ezért őszintén hálás voltam.
     – Mélyen tisztelt végzősök – állt meg mellettünk Máday. – Nagyon remélem, hogy összeszeditek magatokat, és jövőre nem lesz ennyi fegyelmezési probléma veletek – tette csípőre a kezét.
     – Bernáth! Mi van a füled mögött? – ordította el magát. Andris odanyúlt, és megtapogatta a szál cigit, majd széttárta a karját. – Én nem tudom, valaki odatehette.
     – És mégis, ki? – üvöltötte Máday.
     – Gondos tanárnő? – kérdezte Robi, mi pedig rázkódó vállal fojtottuk vissza a röhögésünket.

512. oldal, Június 10., péntek (Ciceró, 2012)

Ekesgyb>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Virág és Ricsi a hintaágyban ültek, Zsolti és Kinga két, egymás melletti műanyag napozószékben, mi, Cortezzel pedig a nyugágyon. Edina szemmel láthatóan megirigyelte, hogy mennyire jól elvagyunk, mert hirtelen felindulásból átült Andris mellé, aki éppen akkor gyújtott rá. A rocker kérdőn nézett rá, mire Edina megvillantotta a híres, „barátot keresek” mosolyát.
     – Mi van? – kérdezte Andris nem túl finoman.
     – Semmi – dobálta a haját Edina. – Arra gondoltam… – kezdte –, nincs kedved valamikor moziba menni? – tette fel a kérdést minden bevezető nélkül. Az egész társaságunk döbbenten nézett rá.
     – Meghívsz? – kérdezett vissza Andris. Na, ez ütött. Mindenki felröhögött, amiért Andris direkt ekkora bunkó.
     – Hát. Nem így szokás. De mindegy, végül is állhatom a jegyeket – húzta el a száját Edina.
     – Akkor jó. Robiét is? – alkudozott Andris.
     – Nem! Miért jönne Robi is? – kérdezte értetlenül.
     – Nélküle nem megyek – jelentette ki Andris úgy, mintha ez teljesen normális reakció lenne. Cortez éppen magához ölelt, mire Edina összehúzott szemekkel megragadta Andris karját, és maga felé fordította. – Na? Mozi? Jöhet Robi is.
     – Zsír – vonogatta a vállát Andris.
     – Örülök – fogta meg Edina a kezét, és rákulcsolta az ujjait. Láttam Virágon, hogy lehajtott fejjel vigyorog, Zsoltin, hogy totál szánalmasnak tartja, Cortezen meg nem láttam semmit, mert őt abszolút nem érdekelte. Ez pedig megőrjítette Edinát. Nem tudom, miért gondolta, hogy Cortezt féltékennyé tudná tenni akármivel is, de hogy kiszemelte magának Andrist, az a világon senkit nem idegesített, inkább csak nevetség tárgyává vált.
     – Hallgatsz metált? – nézett rá Andris összevont szemöldökkel.
     – Nem, nem nagyon – ismerte be Edina. Élmény volt látni bimbózó kapcsolatuk első szárnycsapásait.
     – De tré vagy – mondta a szemébe Andris. Zsoltinak ennél a beszólásnál jött ki az ásványvíz az orrán.

91-92. oldal, Szeptember 9., péntek (Ciceró, 2012)

muffinhamster>!

     – „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – kezdte, mire már félig felemeltem a kezem. Kardossal találkozott a tekintetünk, finoman biccentett, jelezve, hogy tudja, hogy tudom, aztán folytatta. – Reni, Kinga és Arnold kivételével a többiek véleményére vagyok kíváncsi.
     Kissé lejjebb csúsztam a széken, és némán figyeltem, hogy ki mit mond. Kardos megismételte az idézetet, aztán felszólította Dávidot.
     – Öhm – vakarta meg az állát Dave. – A pótvizsgaterem ajtaja feletti kiírás? – tippelt, mire hangosan felnevettünk.
     – Nem Felmayer, ez nem talált, de úgy érzem, azt a kiírást is lesz alkalmad olvasgatni – rázta meg a fejét Kardos, és a jelentkező Andrishoz fordult.
     – Az egyik stratégiai játék ezzel az idézettel kezdődik – mondta.
     – Hülye, az nem ez. Az teljesen más szöveg – vágott közbe Robi.
     – Mondom, hogy ez az!
     – De nem!
    Kardos maga előtt összefont karral hallgatta a két kocka vitáját, végül megelégelte.
     – Elég!

282. oldal, December 4., csütörtök (Ciceró, 2010)

dorcy01>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Én kérdezek – szólt Macu. – Ti, rockerek, mióta ismeritek egymást? – nézett Andrisékra, akik egymást lökdösve próbáltak elférni a nyugágyon, amit mindketten kinéztek maguknak.
     – Amióta ez a barom állat a mellettem lévő szekrényt kapta – lökte oldalba Andris Robit.
     – Kilencedikben? – kérdezte Gábor.
     – A fenét. Oviba' – válaszolta. Döbbenten néztünk rájuk.
     – Ovi óta barátok vagytok? Deariiiii! – visongta Virág.
     – Ja. Aztán nyomultunk együtt általánosban, francia csoportba kerültünk, és valaki – mutogatott Andris Robira – kitalálta, hogy jelentkezzünk francia gimibe.
     – Hihetetlen – pislogott Kinga. – És mindkettőtöket felvették.
     – Nem – szólt közbe Robi. – Andrist nem, őt visszahívták pótfelvételire, mert elcseszte a feladatot.
     – Akkor majdnem külön mentetek gimibe? – néztem rájuk szomorúan. Nem tudnám elképzelni őket egymás nélkül.
     – Frászt. Ha a hülyét nem vették volna fel, akkor én se jöttem volna – vert bele egyet Robi Andris vállába.

211. oldal, Május 2., szerda, 8/2. (Ciceró, 2013)

2 hozzászólás
mazsolafa>!

     – Fiam! Ülj fel! – állt meg Andris előtt, aki kinyújtotta a kezét, afféle „segítsünk” stílusban, mire Jacques és én is ott termettünk, és felültettük. – Nézz rám értelmesen! – kérte Máday, majd hirtelen eszébe jutott, hogy kivel beszél, és azonnal korrigált. – Inkább csak nézz rám!

39. oldal, Január 18., szerda, 8/1. (Ciceró, 2013)