Berkesi András személy
Idézetek
A könyvesekkel elég jó kapcsolatban állok, de túlzás volna azt állítani, hogy minden könyvesboltban rajonganak értem az eladók. Néha csak úgy finoman mondják el a véleményüket: egy tárlóba tesznek Berkesivel és Szilvásival – engem egy kicsit még hátrább is csúsztatva.
199. oldal, A népszerűség ügyében (Magvető, 1978)
…Egyszer amikor nagyon éhes voltam, és szóltam az őrnek, hogy adjon egy darab kenyeret, majd Istenhez fohászkodtam, hogy teljesüljön a kívánságom, és az őr bedobta a meleg cipót, rögtön morzéztam a mellettem levő zárkában ülő kommunista elvtársnak, máig is jó barátomnak, hogy meggyőződtem róla – van Isten. Az én vagyok – válaszolta –, mert hallottam, hogy kenyeret kérsz, nekem volt, hát átküldtem. Ezután soha nem kulcsoltam imára a kezem.
111. oldal, Berkesi András író (Lapkiadó, 1985)
– Hogyan élt Ön a hirtelen kezébe került hatalommal?
– Fiatal srác létemre teljhatalom volt a kezemben. Minisztertanácsi felhatalmazásom volt, hogy rendfokozatra, beosztásra való tekintet nélkül bárkit őrizetbe vehetek. Mégsem éltem, nem éltünk vissza ezzel a hatalommal. A Katonapolitikai Osztály sohasem követett el törvénysértést. Mi a törvényeket szigorúan betartottuk. Tisztességesek voltunk.
– Ha jól értem, Ön egyenlőségjelet húz a törvényeket minden körülmények között betartók és a tisztességes emberek között. Biztos benne, hogy a kettő mindig ugyanazt jelenti?
– Azt hiszem, igen.
108. oldal, Berkesi András író (Lapkiadó, 1985)
Berkesi András (1919-1997) 1945-től a katonapolitikai Osztály nyomozója, beugrató ügynökként a Magyar közösség-ügyben és más koncepciós eljárásokban vett részt, személyesen is verte a letartoztatottakat. 1950-ben a Katpol az AVH-ba olvadt be. Ugyanebben az évben koncepciós váddal letartóztatták, 1954-ben szabadult, még ez év folyamán rehabilitálták. A testülettől már ekkor leszerelt, és gazdasági funkcionárius lett. 1981-ben Kardos Györggyel katpolos koncepciói alapján „kopjások” címmel kötetet írt a magyar katonai emigráció történetéről.
447. oldal
Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt A pártállam és a belügy / A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990
A síron, hol Berkesi roskad,
Vígan kacag a kritikushad.
13. oldal
Utolsó interjúiban néha az írótársakról is ejtett néhány szót. Megtudhatjuk, hogy összesen három pályatárssal volt jóban: Solymár Józseffel, Gerencsér Miklóssal és Varga Katalinnal. Berkesiről, Moldováról és Végh Antalról csak annyit mondott, hogy „ismerjük egymást”.
154-155. oldal, Csömör
A közhonvéddé lefokozott törzstiszt a demokratikusnak becézett új Magyarországban semmiféle munkalehetőséget nem talált! A kilátástalan helyzetben egyetlen megoldás mutatkozott: a disszidálás! Ez sem sikerült! Provokatőr kezébe került, és a katonapolitikai osztály pincéjébe vitték egy régi ludovikás tiszt: Pálffy-Österreicher György parancsnoksága alá, Berkesi András és a többi verőlegény kezei közé!
208. oldal, A Citadellától a recski táborig (Bakó Művészeti, 2001)