Berenilde személy

Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Idézetek

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Őrizz meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Roseline · Thorn
2 hozzászólás
Sastojci>!

– Figyelmeztetem – mondta Berenilde, és kipillantott az újságja mögül, egyenesen Ophélie-ra –, amennyiben összetöri az unokaöcsém szívét, vagy azt, ami nála hasonló funkciót tölt be, miszlikbe aprítom.

113. oldal, A mesék

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Thorn
sentimentalfrappe P>!

– Mit csinál ebben a testhelyzetben? – kérdezte Berenilde, amikor Archibald mellé értek.
A nagykövet finoman felé fordította a fotel párnájáról lelógó fejét, kivette a szájából a szipkát, és kifújta a füstöt. Kopott cilindere mellette hevert a földön, kese haja a szőnyeget seperte.
– Próbálom más szemszögből értékelni az életemet – közölte jelentőségteljesen.
– Nézzenek oda! És mire jutott?
– Hogy akárhonnan nézem, az egész tökéletesen értelmetlen. És hogy ha még sokáig így maradok, lassan az összes vérem a fejembe száll – tette hozzá kényszeredett mosollyal.

326. oldal, A lovag

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Berenilde
mani12 P>!

A szerelemhez elég egy szempillantás. Különben pedig sokkal könnyebb szeretni valakit, ha csak kevéssé ismerjük.

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde
Sastojci>!

– A nagynénjének nem mondtam erről semmit – makogta Ophélie. – Nem tudom, mennyire van tisztában az anyja kétszínű viselkedésével. Gondoltam, előbb megkérdezem öntől, mi a véleménye – fejezte be alig hallhatóan.
Thorn végre-valahára megmozdult. Szétfejtette az ujjait, kiegyenesítette a hátát, amitől a feje megint tekintélyes magasságba került, és elővette a zsebóráját. Ophélie döbbenten nézte. Talán nem veszi komolyan? Vagy azt hiszi, hogy csak az idejét vesztegeti vele?
– A véleményem érdekli? – szólalt meg némi kivárás után, bár az órájáról továbbra sem emelte fel a tekintetét.
– Ha lehet. Kérem – fogta már-már könyörgőre Ophélie.
Thorn felhúzta az óráját, visszacsúsztatta a hivatali kabátja zsebébe, és egy váratlan mozdulattal lesöpört mindent az asztaláról. Csak úgy repkedtek a tollszárak, a tintatartók, az itatósok, a levelek, még a telefon is a padlón kötött ki, nagy csörömpöléssel. Ophélie mindkét kezével megkapaszkodott a karfában, nehogy leessen a székről. Ez volt az első alkalom, hogy Thornt ilyen állapotban látta, eddig még egyszer sem adta át magát előtte a haragjának; meg is ijedt, hogy a dühkitörése őt is eléri.
De Thornon egy pillanattal később már jele sem volt az indulatnak, két könyökét megtámasztotta a lecsupaszított asztalon, és egymáshoz illesztette az ujjai végét. A tárgyak helyén csupán egy nagyobbacska, kör alakú folt díszelgett előtte: a tinta nyoma, amelyet Ophélie a legutóbb kiborított.
– Meglehetősen bosszant a dolog – mondta Thorn. – Sőt, ez talán kicsit enyhe kifejezés.

432. oldal, Bizalom

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Thorn
Sastojci>!

Ophélie nem egykönnyen tudta maga elé képzelni a jelenetet. Thorn ritkán vesztette el a hidegvérét, és soha még a kisujját sem mozdította a nagynénje érdekében. A legmelegebb gesztus, amelyet Ophélie egyszer elkapott közöttük, az volt, amikor Thorn az asztalnál átnyújtotta Berenilde-nek a sót.

152. oldal, A pipa

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Thorn
Cync>!

– Jaj, ne vágjon már ilyen fancsali képet! – folytatta Berenilde. – Animistákkal együtt élni sem mindig fenékig tejfel egy várandós asszonynak. Az ajtók minden csip-csup sérelmük miatt hangosan becsapódnak, az órák teljesen megbolondultak, a csapból azonnal folyni kezd a víz, amint az ember a mosdó felé indul, és ez a kabát, magasságos ősök! – sóhajtott, és rosszalló pillantást vetett a fogason izgágán ágáló ruhadadb felé. – Néha egyenesen az az érzésem, hogy egy elvarázsolt kastélyban élek.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde
Z_Mili>!

El sem tudom képzelni, hogy miközben mi itt beszélgetünk, ő éppen merre járhat, de ne aggódjon: az a fiú betegesen pontos. Amikor eljön az ideje, visszatér.

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Thorn
sentimentalfrappe P>!

– […] Azt hiszem, ideje elfogadnom, hogy elszállt felettem az ifjúság. Irigylem a korát, kedvesem.
– A fiatalság sem óv meg mindentől, attól még nekem is szemüveget kell hordanom – jegyezte meg halkan Ophélie.

226. oldal, A karmok

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie