Bérczy Károly személy

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai I-XXIV.
Madácsy Piroska: Francia szellem a magyar reformkorban
Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban
!

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2. – Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike.
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9rczy_K%C3%A1roly


Idézetek

Véda P>!

Itt ringott bölcsője Széchenyi György, Haynald Lajos érsekeknek, Kisdi Benedek püspöknek és Csuzi Cseh Jakab, Kármán József református és végre Zelenka Pál ág. h. ev. püspököknek. Idevaló volt gróf Forgách Simon, a tudós tábornok; Rimay János, Bocskay és Bethlen híres diplomatája; Ráday Pál, a költő, II. Rákóczi Ferencz kanczellárja; Ráday Gedeon, az irodalom bőkezű maecenása; gróf Teleki László, ki a Magyar Nemzeti Muzeumnak ajándékozta 50.000 kötetes, híres könyvtárát; Balassi Menyhárt és Bálint, koruk legnagyobb költői; Lisznyay Kálmán; Madách Imre, az örökké halhatatlan; Kármán József, a széppróza mestere; Katona István, a híres történetíró; Mikovinyi Sámuel, a nevezetes kartografus; Kubinyi Ágost és Ferencz híres tudósok; Petényi Salmon János, ki világraszóló tudományával külföldön is becsületet szerzett a magyarnak; Nagy Iván, az úttörő genealogus; Mocsáry Antal, a vármegye első monografusa. Az újabbak közül Klamarik János min. tanácsos; Prónay József, államtitkár; Nógrádi Szontagh Pál, a kiváló politikus; Veres Pálné, a magyar nőnevelés úttörője; Borbás Vincze, európai hírű botanikus; Moravcsik Emil, tudományegyetemi tanár; Ferenczi Teréz és Papp Gyula, költők; Abonyi Lajos, Bérczy Károly, Csávolszky Lajos, Jeszenszky Danó, Vértessy Gyula és végül Mikszáth Kálmán, a nemrég virágjában letört nagy író.

Nógrád vármegye - Írta gróf Mailáth I. Géza

Kapcsolódó szócikkek: Bérczy Károly · Madách Imre · Mikszáth Kálmán
Jeffi P>!

Bár a Titus Andronicus, tán ép az oknál fogva, hogy az indítványozók sem számították tekintélyes angol kritikusok nyomán Shakespeare művei közé, nincs azon shakesparei-drámák sorába fölvéve, melyeknek lefordítását már 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia kiválóképpen óhajtotta, mégis sokkal előbb említik irodalmunkban, mint Shakespeare nem egy, ennél sokkalta kiválóbb drámáját. Első Shakespeare-fordítóink egyike, Gondol Dániel, a Kisfaludy-Társaságtól kiadott «koszorús értékezésé»-ben , melynek czíme: «Regény és dráma párhuzamban» bőségesen idézvén példákat Shakespeare drámáiból, ezúttal (1841) említi első ízben irodalmunkban Titus Andronicust. Egyizben meséjét oly egyszerűnek mondja, mint a minő Philoctesé és Cononosi Oedipusé, egy más helyütt meg épen azt a merész kijelentést koczkáztatja meg «hogy az érzelemlázító jelenetekben gazdag Titus Andronicust, szerkezeti tökélyben, egyik műve sem haladja meg Shakespearenek». Merész állítás melyet bajos volna megokolni, de jele annak, hogy Gondol Dániel, Shakespare műveit, még a kevésbé jelentőseket is ismerte, forgatta. Titus Andronicus azonban sem az új, sem a régi magyar színpadon nem szerepel (minden nagyobb kára nélkül irodalminknak, színészetünknek), bár elseje azoknaknak a shakespearei drámáknak, melyekből már a 60-as években műfordítói mutatványokat olvastak föl a Kisfaludy-Társaságban.
Midőn 1858-ban, Tomor A. pártfogásával összegyúlt a pesti író-gárda, hogy Shakespeare-drámák fordítását kiossza a jelentkezők között, a Lévay József részére «fentartott» drámák sorában ott találjuk Titus Andronicust is, miután maga ajánlkozott lefordítására. Lévay e fordítással néhány év múlva elkészült. Egy eddig ismeretlen levél szerint Lévay már 1860 végével készen volt Titus Andronicus fordításával, bár az még javítást igényelt. Szász Károly ugyanis 1860-van kérdést intézett hozzá ez ügyben, mire Lévay József ezeket feleli : «Shakespeareből Titus Andronicust az igaz, lefordítottam, de, hogy mikor adom azt ki kezemből, nem tudom. Csak nyomorú kísérlet az, ha jól megnézem, s most, mivel már új megyei életbe is besodortattam, nem tudom mikor lesz időm kényelmes átgyalulására.
Három év után kijavított szöveg mégis a Kisfaludy-Táraság elé került, mely bírálókul Bérczy Károlyt és Greguss Ágostot jelölte ki. Egy félév se fordult belé s mindjét bíráló elkészült kedvező jelentésével, melynek alapján fölvéteteti a magyar Shakespeare-kiadásba, de a bírálók megjegyzései használat végett a fordítóval közöltetni rendeltettek.
Ugyanazon év szeptember havában már vissza is érkezett Titus Andronicus javított szövege, a melyet, bár véglegesen elfogadtatott, áttekintés végett Bérczy Károlynak még egyszer átadtak. A kész szöveg sajtó alól kikerülvén, az 1865 elejével mutatta be a titkár a Kisfaludy-Társaságnak.

268-269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1858 · Bérczy Károly · Greguss Ágost · Kisfaludy Társaság
Szelén>!

Bár a könyv lapjain Madách és műve újra és újra megjelenik, és Az ember tragédiája mellett szóba kerül a Civilizátor is, a tárgyalt szerzők életútja, arcképvázlata és eszmevilága legalább annyira fontos lesz mindvégig. Az előbbiekből következik az is, hogy a szerző szükségképpen helyez nagy hangsúlyt a műfordítás kérdésére. Már a sorrendben az első tanulmány is jelzi ezt. A 19. század egyik kevésbé ismert, de a magyar művelődés történetében fontos szerepet játszó és Madách Imréhez nemcsak a tisztelet okán, hanem baráti szálakkal is kötődő Bérczy Károly munkásságát elemző bemutatás során is szembeötlő a műfordításra helyezett erős hangsúly. Bérczy Anyegin fordítása ugyanis jó lehetőséget nyújt a szerzőnek arra, hogy érzékeltesse a műfordítás jelentőségét és rangját a magyar szellemi életben, egyúttal azt is, hogy nem csak az eredeti írói alkotásoknak, de a műfordításoknak is megvan a maguk sorsa – szerzőjüktől némiképpen függetlenedve is – a történeti folyamatban. Ez esetben például jól láthatóvá válik, hogy az utókor ítélete művekről, így többek között Madách életművéről, de még ideológiai szempontoktól általában kevésbé érintett műfordításokról is torzulhat olyan végletesen, amint azt nálunk az ötvenes években Bérczy Anyegin fordításának kritikája is bizonyítja.

Kapcsolódó szócikkek: Bérczy Károly