!

Bennett Cooper személy

Tamara Ireland Stone: Time Between Us – Elválaszt az idő

Idézetek

>!
ÁrnyAngyal

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Nem hiszem, hogy vissza tudnék menni egy olyan életbe, amelyben te nem vagy jelen.
Az arcom elsápad, és csak bámulok rá.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt akarom mondani… hogy szerelmes vagyok beléd. És azon gondolkozom, hogy… mi lenne, ha végül nem mennék el?

283-284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
>!
K_Maria P

– Ez mi? – kérdezem, és az egyik zsákra mutatok.
– Ez? Ez egy hátizsák, Anna.
– Igen, azt látom, köszönöm. De mire szolgál?
– Neked hoztam.
– És mi van benne?
– Hm, lássuk csak! Nálad van az ebéd. És a cipők. Meg a szíjak. A felszerelés többi részét én viszem.
– Felszerelés?
– Kötelek, karabinerek.
– Azért hoztál el ilyen messzire, hogy megölj, és aztán eltemess?

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
>!
tmezo P

Áthúzza a hajam a hátam egyik oldalára, és megcsókolja a tarkómat.
– Tudod mit? Ezt nem számoljuk – suttogja a fülembe. Beleborzongok.
– Hagyd abba! Elfelejtem miattad a kérdéseimet.
– Annál jobb. Akkor legalább nem neked lesz igazad. – Újból megcsókolja a nyakam, én pedig teljesen kiesek a gondolatmenetemből.

201. oldal, 18. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
>!
Virág_

– Csak gyere utánam! Nyuszi.- Aztán a kötél másik végét egy fém szerkentyűbe teszi, és a saját derekára erősíti. – Ez egy biztosítókötél. Ez kapcsol majd össze minket.
Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy akarom ezt az egészet, de az utolsó mondata egész kedvemre való.

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
>!
Cicu

Csak bámul rám. Fogalmam sincs, mit gondol.
– Mi az? – kérdezem.
– Érdekes vagy.
A szája félmosolyra görbül. És gyönyörű – gondoltam magamban. Korábban azt mondtad, gyönyörű vagyok.

95. oldal, 8. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
Hirdetés
>!
Virág_

Psssz!
Megfordulok, a hajam még mindig a kezemben.
Talán csak azért, mert nagyon előrehajol, szinte ráfekszik az asztalra, mindenesetre most sokkal közelebb érzem magamhoz, mint tegnap bármikor. De lehet, hogy nem is csupán a fizikai közelség teszi, hanem az arckifejezése. A tekintete nem olyan üres, mint tegnap volt, amikor bámultam óra alatt. És nem is olyan zavart, mint amilyennek akkor tűnt, amikor a legjobban barátnőm azzal vádolta, hogy zaklatott, és a frászt hozta rám. Ezek a szemek kedvesek, és mintha mosolyognának. Csak most veszem észre, milyen érdekes, füstüs kék árnyalatuk van, apró, aranyszínű pöttyökkel tarkítva, amelyek összegyűjtik és visszaverik a fényt. Amikor végre rájövök, hogy mit is csinálok – bámulom a szemét, mint egy komplett idióta –, lejjebb engedem a tekintetem, és meglátom, hogy nem csak a szeme mosolyog. A szája is. Mintha jót mulatna. Mintha nevetne rajtam. És akkor észreveszek még valamit.
Bennett lefelé bök állával, így próbálja figyelmemet a keze felé irányítani. Egész idő alatt egy ceruzát tartott az orrom alá.
Ránézek, aztán újra a szemébe, értetlenül. És akkor végre fény gyúl az elmémben, és elveszem a ceruzát.
– Kösz – nyögöm ki.

47.- 48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper
>!
ÁrnyAngyal

Oldalra nézek, és meglátom Bennettet. A vizet szeli, aztán lemerül, én pedig követem. Hagyom, hogy a sós víz csípje a szemem. Hogy a sós íz betöltse a számat. Minden pillanatát élvezem ennek az égető érzésnek. És azt akarom, hogy soha ne érjen véget.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Greene · Bennett Cooper