Benmont Tench személy

Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry

Idézetek

TribeBubu P>!

Johnny Depp felkért, hogy halloweenkor lépjek fel a P nevű együttesével. Flea játszott basszusgitáron a Red Hot Chili Peppersből, Gibby volt az énekes, Johnny pedig a gitáros. Én pedal steel gitáron működtem közre, és a Tom Petty zenekarában is játszó Benmont Tench volt a billentyűs. Ő rohadt dühös volt rám, mert beálláskor lehánytam a szintetizátorát, és meg volt róla győződve, hogy egy szemétláda vagyok. Mire ránk került a sor, már olyan részeg voltam, hogy megcsikiztem Johnnyt a szólója közben. Ez volt az ő nagy pillanata, én pedig úgy gondoltam, hogy viccces lesz, ha hátulról rávetem magam, és tönkreteszem a szólóját. Két perccel később valaki feljött, és súgott valamit Johnny meg Flea fülébe, mire ők azonnal kirohantak az épületből a Sunset Boulevard-ra. Gibby és én sóbálvánnyá válva álltunk, fogalmunk sem volt, mi történik. Lejöttünk a színpadról, és minden csaj körülöttünk zsongott, ami elégedettséggel töltött el, mert egyszer már játszottam Johnnyval, és akkor minden nő őt üldözte. Úgy néztek ki, mint Christina Applegate a Rém rendes család című sorozatból. Mind, egytől egyig. Rommá plasztikázott szőke hollywoodi műtyúkok. Szóval fogtuk ezt a húsz Christina Applegate-et, és visszavonultunk velük az öltözőnkbe, ami egyben Johnny Depp irodája is volt. Megkérdeztem őket, hogy tudják-e, mi történt, mire egyikük azt válaszolta, hogy Johnny biztosan azon húzta fel magát, hogy megcsikiztem, és ezért elrontotta a szólóját. Beszédbe elegyedtem vele, és kiderült, hogy ő az igazi Christina Applegate!
Tíz percre rá megjelent Johnny: „Húzzatok kifele! Most azonnal! Mindenki, Al, te is!” – parancsolta iszonyú idegesen. „Látod, mondom, hogy te vagy az oka!” – súgta a fülembe Christina. „Ez nem lehet, hiszen csak egy ártatlan tréfa volt!” – gondoltam magamban, úgyhogy odaléptem Johnny-hoz, mert ez a hülye liba bogarat ültetett a fülembe. „Ide figyelj haver, én nem mondom meg, hogyan játssz a filmjeidben, úgyhogy te se szabd meg, hogy én hogyan viselkedhetek a színpadon! Nehogy má’ egy jelentéktelen ugratás miatt lefújj egy koncertet, és mindenkit kidobj! Túllősz a célon! – bökdöstem kioktatólag a mellkasát az ujjammal. – Mi a fasz van veled? Kiestél a ritmusból, na és? Tudod, én hányszor rontottam már élőben? – folytattam a pedagógiai kiselőadást, ő pedig tágra nyílt szemekkel bámult rám, mint egy őrültre. Nem tudta, hogy nekem fogalmam sincs róla, a valós probléma az, hogy River Phoenix túladagolta magát a klubban, és meghalt. – Ha ezenkívül nincs más bajod velem, akkor hozz szépen még egy whiskey-kólát!” – fejeztem be a nagyjelenetet, de nem tűnt úgy, hogy Johnny tudomást akarna venni rólam. Azt hiszem, sose bocsátotta meg, ahogy ezen az estén viselkedtem. „Kifelé! Tűnés!” – üvöltött, és én jobbnak láttam, ha követem a többieket. Amikor kiértem, Mikey-tól megtudtam, hogy mi történt. Ő volt a steel pedal gitártechnikusom aznap, de igazából csak a buli kedvéért jött el. Kiugrott a sarki boltba egy csomag cigiért, és a szórakozóhely Sunset Boulevard-i bejáratnál belebotlott egy földön heverő fickóba. Azt hitte, hogy egy hajléktalan, és mivel majdnem eltörte miatta a bokáját, jól belerúgott párszor. Mint az később kiderült, valójában River Phoenix hevert ott. Mire visszaért az italboltból, már több rendőrautó is megérkezett, Joaquin Phoenix pedig próbálta újraéleszteni a bátyját. De a fiú nem Mikey rúgásaiba halt bele.

223-224. oldal, Tizedik fejezet: Isten hozott a Magányos Csillag államában! – Vezess óvatosan – ahogy Texasban szokás (2018, Konkrét Könyvek)

Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry Al Jourgensen elveszett evangéliuma