Benedikt Schack személy
Idézetek
– Maga bizony isten nagyobb pojáca, mint Benedict!
– Na, így még nem sértett meg senki!
328. oldal, 24. fejezet - Lánykérés extrákkal
Benedict megbabonázva figyelte a lány haragosan villogó szemét, és már rég nem a szavakra figyelt. Úgy érezte, magával rántja valami mély, édes örvény, aminél vonzóbbat még az életében nem tapasztalt.
– Szeretlek! – mondta halkan, rajongva. És halálosan komolyan is gondolta.
– Én is! – vágta ki Hanna dühösen, és azon nyomban halálosan meg is bánta.
– Adj egy pohár vizet, az ég szerelmére! – nyögte a fiú, és lerogyott egy székre.
Charlotte szeme összeszűkült.
– Vizet? – súgta vészjósló hangon, majd egy hirtelen rántással újra kihúzta hüvelyéből a tőrt. – Meghalsz nyomorult! Te nem lehetsz Benedict! Az még életében nem kért vizet!
152. oldal
– Charlotte, a barátságod igazi kincs – jelentette ki Benedict, miután egy hajtásra lehúzta a serleg tartalmát. – Abban minden perc ajándék… amit túlél az ember.
152-153. oldal
– Meséltem ezt-azt a dologról a színműn, ez kétségtelen. De a búravárosi masináról nem esett szó. Ami azt illeti, nem is emlékszem, hogy hova dugtuk.
– Na, ezt sem az eszéért szeretjük – kottyantotta közbe Hanna néni.
– Ja, mert az Imre egy rakétatudós volt – jegyezte meg Bulcsú.
Ezért kár volt. Hanna néni fájdalmasan feljajdult, mint egy sebzett anyaoroszlán.
– Édes Imrém! Gyöngyöcském! Mi lehet veled?
– Ezt nem hiszem el, Fúzió! – pattant fel Benedict mérgesen. – Hányszor kell kirúgnom egy nap? Ötödször jössz vissza! És az ég szerelmére, még Paminára is jelentkeztél!
– Hát, naná – vigyorgott az Uralkodó. – Mert sokoldalú vagyok.
235. oldal, [16] Az elárvult tűsarok