Benedict Bridgerton személy

– […] Két lányom elsőbálozó az idén – magyarázta Sophie-nak. –Remélem, hogy egyikük még ebben a szezonban talál magának férjet.
– Nem hiszem, hogy Eloise férjhez akarna menni – jegyezte meg Benedict.
– Fogd be a szád! – utasította rendre Lady Bridgerton.
– Az ilyen kijelentés itt valóságos szentségtörés – mondta Benedict Sophie-nak.

– Akkor mit szabad kérdeznem öntől?
– Igazából semmit.
– Egyáltalán semmit?
– Azt hiszem, erős késztetést érzek, hogy közöljem, a kedvenc színem a zöld, de ezen túlmenően nem adok semmi támpontot személyazonosságomat illetően.

– Igazán jobban megbízhatnál a kedvenc bátyádban, húgocskám!
– Ő a kedvenc bátyád? – kérdezte Simon […]
– Csak azért, mert Gregory tegnap éjjel varangyot tett az ágyamba. És Benedictnek sosem tudtam megbocsátani, hogy lefejezte a kedvenc babámat.
– Csodálkozom, mit követhetett el Anthony, hogy még csak tiszteletből sem említed – mormogta Colin.
– Neked nem kéne máshol lenned? – kérdezte Daphne célzatosan.
Colin vállat vont.
– Nem igazán.

176-177. oldal

– Most elmegyek. És míg elmegyek, csak egy dolgod van. Maradj itt, ahol vagy és mosolyogj. Mert összetörik a szívem, ha mást látok az arcodon, mint mosolyt.

202. oldal

248. oldal

Benedict úgy gondolta, akár az igazat is elmondhatja. Eloise legkésőbb estére úgyis megtudja.
– Onnan, hogy én hoztam ide.
– A szobalányt?
– Nem. Anyámat. Persze, hogy a szobalányt.

230. oldal

– Ha majd ti, idióták találtok magatoknak olyan könnyen rászedhető nőket, akik hajlandók feleségül menni hozzátok – csattant fel Anthony – akkor majd esetleg adhattok nekem tanácsot. De addig… pofa be!

– Ó, Simon! – sóhajtott.
Ajkát ajkára tapasztotta, csókkal próbálta elmondani neki azt, amit szavakban kifejezni még csak tanulgatott. Szerette. Imádta. Tűzön járt volna érte. Sőt…
A három fivér még nem ment el.
Lassan megszakította a csókot, oldalra fordította arcát. Anthony, Benedict és Colin az előcsarnokban ácsorogtak. Anthony a mennyezetet tanulmányozta, Benedict úgy tett, mintha a körmeit szemlélné, de Colin szégyentelenül őket bámulta.
Simon szorosan magához ölelte feleségét, úgy nézett végig a hallon.
– Mi a fenét kerestek ti hárman még a házamban?
Nem meglepő, hogy egyikük sem akart válaszolni.
– Kifelé!

292. oldal

Benedict elengedte Sophie derekát, de odasúgta neki: – Ne mozdulj! – aztán gyorsan anyja mellé lépett.
– Mondtam mostanában – suttogta a fülébe mennyire szeretlek?
– Nem – felelte Violet könnyed mosollyal –, de anélkül is tudom.
– Említettem, hogy a legjobb anya vagy a világon?
– Nem, de azt is tudom.
– Jó. – Lehajolt, arcon csókolta. – Köszönöm. Kiváltság a fiadnak lenni.

– Az álarcosbálon – mondta furcsán remegős hangon –, még mielőtt megláttalak volna, éreztelek. Előérzet. Varázslat. Volt valami a levegőben. És amikor megfordultam, és ott voltál, olyan volt, mintha rám vártál volna, és már tudtam, hogy miattad lopóztam el a bálba. – Nedvesség hullt arcára. Egyetlen könnycsepp, Benedict szeméből. – Te vagy életem értelme – mondta halkan. – Érted, neked születtem.