Benedict Bridgerton személy
Idézetek
– Ami önöket illeti – lendítette az idős hölgy sétabotját a férfiak felé –, még mindig fenntartom a véleményemet. Önt – mutatott Anthonyra – hajlamos vagyok kedvelni, mivel elutasította Berbrooke lánykérését, és nem adta hozzá a húgát. De a többiek… Hmmm.
Azzal sarkon fordul tés távozott. – Hmmm? – visszhangozta Benedict. – Hmmm? – Az én intelligenciámat és lényemet azzal véleményezi, hogy „hmmm"?
44. oldal, 2. fejezet (GABO, 2010)
– Te pedig várj meg idelent! – adta ki Lady Bridgerton az utasítást Benedictnek. – Sok mindent meg kell beszélnünk.
– Jaj, reszketek, mint a nyárfalevél, máris rettegek – felelte közömbösen.
– Nem tudom, hogy ő vagy a fivére visz a sírba – mormolta Lady Bridgerton.
– Melyik fivére? – kérdezte Sophie.
– Mindegyik. Mind a három. Kivétel nélkül anyaszomorító csirkefogók!
És akkor – magyarázta Benedict igen élénken, amikor Anthony és Eloise belépett az ebédlőbe – jött a kocsma szajhája és olyan hatalmas…
– Benedict! – kiáltott fel Eloise.
Benedict igen bűnbánó arckifejezéssel nézett húgára, rögtön visszahúzta kezét, mellyel éppen nyilvánvalóan egy rendkívül dús idomokkal megáldott nőszemély testének formáját igyekezett illusztrálni és szabadkozott: – Elnézést. Ezer bocsánat!
– Nős ember vagy! – korholta Eloise.
– Igen, de nem vak – jegyezte meg Colin vigyorogva.
– Te is nős ember vagy! – nézett rá is vádlón.
– De nem vak – ismételte Colin.
Mindig figyelek arra, amit mondasz, csak nem mindig érdekel.
Nedvesség hullt arcára. Egyetlen könnycsepp, Benedict szeméből.
– Te vagy életem értelme – mondta halkan. – Érted, neked születtem
Benedict nem sokáig élvezhette a magányt, mert hamarosan újabb lépések hallatszottak a hall felől; valaki ütemes léptekkel feléje tartott. Felnézett, anyja jelent meg az ajtóban.
Rögtön felállt. Vannak az illemnek bizonyos elemei, amit az ember a húgával szemben hajlamos elhagyni, de az anyjával szemben soha.
– Láttam, hogy az asztalon volt a lábad – mondta Violet, mielőtt Benedict szóra nyithatta volna a száját.
– Csak a csizmámmal fényesítettem a felületét.
Szereti Sophie-t. Maga sem tudta, hogyan történt, csak azt, hogy így van. Nem csak azért, mert szép. Sok szép és készséges nővel találkozott. De Sophie más. Ő megnevetteti. És arra készteti, hogy ő is meg akarja nevettetni őt. És amikor együtt voltak…amikor együtt voltak, pokolian kívánta, de az alatt a rövid idő alatt, amikor a testét uralni tudta… Boldog volt.
Furcsa, hogy az ember talál magának egy olyan nőt, aki puszta jelenlétével boldoggá teszi. Nem is kellett látni, hangját hallani, illatát érezni. Elég volt tudni, hogy ott van.
Mi ez, ha nem szerelem?
16. fejezet
– Anyám – folytatta Colin, mire Benedict felmordult – semmit sem szeretne jobban, mint az én drága bátyámat a házasság szent jármában látni. – Elhallgatott, szavain gondolkodott. – Illetve talán azt, hogy engem lásson a házasság szent jármába fogva.
– Ha másért nem, azért, hogy végre elkerülj a háztól – közölte Benedict nyersen.
Sophie ezúttal felnevetett.
– De persze ő sokkal idősebb nálam – folytatta Colin bátyjára mutatva –, szóval talán előbb neki kéne a kínpadra… akarom mondani az oltártérdeplőhöz állni.