Bencze Virág (Emó) személy
2 hozzászólásIdézetek
152. oldal, Február 23., kedd (Ciceró, 2011)
→ |
---|
Lejjebb vették a világítást, és kezdődtek a bemutatók. Virág és Ricsi izgatottan nézték, számukra ez a mozi legjobb része (?), én meg unottan belemártottam a chipsem a szószba, aztán bekaptam. Egy paprikával együtt. Sírdogáltam kicsit, kifújtam az orrom, és hatalmas kortyokat ittam, mire jobban lettem. Éljen.
152. oldal, Szeptember 23., csütörtök (Ciceró, 2011)
Oké, közben feltűnt, hogy Cortez gipsz nélkül van, hogy az oldalán Edina vihorászik és hogy a tavaszi reggelen, sajna, igen szép párt alkottak, de legyűrtem magamban a fájdalmat, és a fontossági sorrendem alapján Virágot vigasztaltam. Bármennyire is imádom Cortezt, el kell felejtenem, ha arról van szó, hogy a legjobb barátnőm zokog. ☹
278. oldal, Április 20., hétfő (Ciceró, 2010)
Mivel Virág elment beoltatni az új nevű kutyáját, Arnolddal hazaindulás előtt benéztünk a könyvtárba. Számomra a Szent Johanna könyvtára a legkedvesebb hely a suliban (a többi diák mind a tesiteremért van oda, ahol két oldalon lelátók vannak).
35. oldal, Január 22., csütörtök (Ciceró, 2010)
Képeslap? Készítsek képeslapot? De hát a szétnyitható A5-ös lap már önmagában képeslap formájú, mit lehet még vele kezdeni? Zavartan körbenéztem, de nem lettem okosabb, mindenkit lekötött a feladat. Rémesen sokáig bámultam az előttem lévő papírra, aztán kértem Virágtól egy filctollat, és nekiláttam a munkának. Két és fél perc alatt végeztem, úgyhogy sejtettem, hogy vagy én szúrtam el valamit, vagy a többiek. Persze ezt egy percig sem gondoltam komolyan.
107. oldal, Február 12., csütörtök (Ciceró, 2010)
Visszasétáltam Virágékhoz, akik kérdőn néztek rám.
– Na? Örült neki?
– Hát, nem is tudom. Azt hiszem, Kinga nem szokott örülni. És most, hogy nincs semmi, ami hajtsa, megint a régi önmaga – mondtam. Virág még értelmezte a hallottakat, Arnold pedig unottan az égre bámult. Hát igen. Kinga elég fura. Ha bajban vagy, segít. Ha nem vagy bajban, akkor pedig olyan, amilyen szokott lenni. Csak úgy, Kinga.
337. oldal, Május 13., szerda (Ciceró, 2010)
Már ébredéskor éreztem, hogy a szikrázó napsütés, meleg levegő és boldog nyári zsibongás ellenére fájdalmas pillanatokat fogok átélni. Oké, a „felpuffadt arccal bőgök Cortez vállán” jelenetet a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna. De haladjunk sorban. Szóval, reggel Virág a kapuban várakozott, láttam rajta, hogy eszelős a tekintete, és szó nélkül megveregettem a vállát. Napok óta álmatlanul forgolódik a matek témazáró miatt. ☹ Ez volt az utolsó olyan tárgy, amiből még nem írtuk meg.
– Hányingerem van a matek miatt – motyogta Virág köszönés gyanánt, és fél szemébe fésülte a haját.
– Nekem meg a rajz miatt – biccentettem.
343-344. oldal, Május 28., csütörtök (Ciceró, 2010)
Aztán Borrel pár szóban elbúcsúzott egy tizedikes fiútól, aki jövőre már nem jár a Szent Johannába, mert a szüleivel Kanadába költözik. A helyére felvesznek valaki mást.
– Hű, remélem, egy vámpírt! – suttogta Virág, teljes Twilight-lázban égve.
381. oldal, Június 12., péntek VAKÁCIÓ! (Ciceró, 2010)