Ben Styke személy
Idézetek
Mindene, a késeitől a tetoválásain át a tartásáig, erőszakot sugárzott. Kivéve a beszédmodorát. Orz éppúgy belefáradt a vérontásba, ahogy mindenki más. Styke ezt sehogy sem tudta felfogni. Az erőszak volt élete főműve. Sosem fáradt bele. Még a munkatáborban is csak egy kis szünetet tartott.
96. oldal, 8. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Nem volt más választása, mint hogy vegyen egy nagy levegőt, és segítsen a küldetése végrehajtásában.
És remélje, hogy nem fog elszaródni az egész.
227. oldal, 24. fejezet
– Ha beengednek minket, mérd fel, hány katonájuk van, és ne hagyd, hogy Ka-poel közelébe jussanak.
– Van egy olyan érzésem, hogy nem fognak beengedni – válaszolta Ibana.
– Akkor erővel megyünk be.
– Ez esetben is tudni akarod, hány őr van odabent?
– A hullákat később is megszámolhatjuk.
601. oldal, 67. fejezet
– Lehet, hogy hibát követtem el, amikor Styke-ot bíztam meg a lovasság vezetésével?
– Nem hinném – válaszolta Olem.
– Haboztál.
– Tényleg?
Vlora a háta mögött kulcsolta össze a kezét, hogy ne babráljon tovább a hajtókájával.
– Lindet irányíthatatlan szörnyetegnek nevezte.
– Van egy olyan érzésem – Olem eldobta a cigarettacsikket, és eltaposta a csizmája sarkával –, hogy Lindet az éppen aktuális érdekeinek megfelelő képet fest az igazságról. Egyébként is, Styke jelenleg a mi szörnyetegünk.
20. oldal, 1. fejezet
– Tényleg puszta kézzel öltél meg egy Felügyelőt?
Styke felhorkant.
– Ezt a történetet én magam meséltem neked.
– Igen, de akkor még nem hittem el. Azt hittem, csak lódítasz. A papám is mindig lódított a barátai előtt, hogy kemény fickónak lássák. De Sakál azt mondta, tényleg megöltél egy Felügyelőt. Így volt?
– Így volt. Eltörtem a gerincét, aztán elvágtam a torkát.
Celine komolyan bólintott, mintha csak erre a válaszra számított volna.
– Akkor Ibanának igaza van. Nem kellene sajnálnod magad. Ahhoz túl erős vagy.
30. oldal, 2. fejezet
– Szép napot, ezredes! – üdvözölte Styke-ot vidáman tisztelegve Markus.
– Az éjszaka közepe van, te félkegyelmű – jegyezte meg Zac.
– Nem számít. Éjszaka, nappal, ez mind csak a modern ember hóbortja.
– Jaj, ne kezd már megint ezt a baromságot.
– De hát így van! Ember ide vagy oda, az égen járó napot aztán nem érdekli, minek hívjuk az adott napszakokat.
101. oldal, 8. fejezet
– Ágoston őrmester.
Ágoston kérlelhetetlen emberként élt Styke emlékezetében, nem hatották meg sem lángoló falvak, sem lemészárolt ellenségek. A háború előtt zsoldosként dolgozott, és a hadizsákmányért csatlakozott a lándzsásokhoz. Mindig örömmel kutatta át a csatatéren fekvő halottak zsebét. Styke barátként gondolt rá – nem olyan közeliként, akivel titkokat oszt meg, de olyanként, akivel szívesen megiszik egy sört a nap végén.
103. oldal, 8. fejezet
Fles megtapogatta a papírt.
– Nagyon rondán fel fogod hívni magadra a nem megfelelő emberek figyelmét.
– Éppen ez a lényeg.
– Őrült vagy.
Styke megfogta Celine apró kezét, és megfordult, hogy távozzon, de búcsúzóul még megeresztett egy féloldalas vigyort a válla fölött.
– Azt beszélik.
126. oldal, 11. fejezet