Bellamy Blake személy
Idézetek
Bellamy hunyorogva nézte a napkeltét. Mindig is azt hitte, hogy azok az ősrégi költők hülyeségeket írtak, vagy legalábbis sokkal jobb szert használtak, mint, amit ő valaha próbált. Mégis igazuk volt. eszméletlen volt végignézni, ahogy a feketéből szürke lett, majd az egészet szétfeszítették a színek.
70. oldal - Bellamy
– Nem vagyok benne biztos, hogy megköszöntem neked, amit Octaviáért tettél – törte meg a varázst Bellamy.
– És ez köszönetnek számít? – viccelődött vele Clarke.
– Azt hiszem, ennél többet nem is várhatsz tőlem. – A fiú a szeme sarkából a lányra pillantott. – Az ilyen dolgokban nem igazán vagyok jó.
145. oldal - Clarke
– Ha nem ismernélek eléggé, még azt hinném, hogy élvezed – préselte ki magából összeszorított fogai között Bellamy.
– Minden rendben? – kérdezte ekkor valaki. Clarke anélkül is tudta, hogy Max, Wells és talán Sasha közelednek feléjük, hogy odafordult volna.
– A legnagyobb rendben – előzte meg Bellamy Clarke-ot. – Clarke épp kiéli a szadista hajlamát. Nálunk ez megszokott dolog. – Ismét felnyögött. – Minden este hagyom, hogy ezt csinálja velem.
– Ne mozogj! – szólt rá Clarke. Finoman meghúzta a fonalat, és elégedetten látta, hogy a bőr szorosan összezár. – Ugye nem akarod, hogy megcsússzon a kezem, és véletlenül a szádat varrjam össze?
– Nagyon furcsa pár vagytok.
187-188. oldal
Bellamy was chopping wood on the far side of the clearing. Although the morning was cool, his T-shirt was already soaked through with sweat. Clarke tried not to notice how it clung to his muscular chest. When he saw her running toward him, he lowered his ax to the ground and turned to face her with a grin.
“Well, hello there,” he said as she came to a stop and paused to catch her breath. “Couldn’t stay away, could you?”
– Tudod, még emlékszem, amikor meghallottam, hogy testvérek élnek a Waldenen.
Bellamy felvonta a szemöldökét. – Meegelőzött a hírnevem? Bár, gondolom, nem kéne ezen meglepődnöm. Hogy nem lehet beszélni valakiről, aki ilyen jól néz ki?
66. oldal - Clarke
…úgy voltam vele, hogy Clarke szava szent.
288. oldal
– Nem lehet, hogy alszanak?
– Hol? A krematóriumban?
236. oldal (25. fejezet - Bellamy)
Nem mintha élvezte volna a nevelőotthon oktatóinak unalmas monológjait hallgatni arról, milyen szerencsések, hogy a felmenőiknek sikerült elhagyniuk a Földet. Ha a fiú ükapja tudta volna, hogy az utódainak a fürdőszoba-takarítás nemes feladata jut egy űrben sodródó, újrakeringtetett levegővel töltött fémdobozban, valószínűleg csak annyit mondott volna: „Tudjátok mit? Jó lesz nekem itt is.”
55. oldal - Bellamy
– Nem örülök, hogy egyedül itt maradsz vele.
– Nem vagyok egyedül – emlékeztette Clarke. – Molly és Felix is itt vannak velem.
– Az eszméletlen emberek nem számítanak.
81-82. oldal - Clarke