Bellamy Blake személy
Idézetek
– Nyugi, az egész a munkamegosztásról szól. Te nem hagyod, hogy meghalljunk, én pedig nem hagyom, hogy eless.
146. oldal - Clarke
– Azt javaslom vedd vissza a trikódat.
– Miért? Netán attól félsz, hogy nem tudsz majd uralkodni magadon? Ha esetleg aggódnál a tisztességem miatt, el kell mondanom, hogy én nem… […]
Clarke felnevetett – a földet érésük óta először, ebben Bellamy egészen biztos volt. Meglepő büszkeséget érzett, amiért ezt nekisikerült kiváltania.
141-142. oldal - Bellamy
– Mivel könyvből nincs sok, régebben, amikor Octavia még kicsi volt, meséket találtam ki neki. A kedvence az elvarázsolt szemeteskukáról szólt. – Felhorkantott. – Jobb nem telt tőlem.
143. oldal - Bellamy
– És még te is összeizzadtál.
– Nos, tekintsük ezt fizetségnek, amiért hat kilométeren át cipeltelek, amikor eszméletlen voltál. Nem is tudtam, hogy egy ember képes ennyit nyáladzani anélkül, hogy halálosan kiszáradna.
132. oldal - Clarke
Éppen ma reggel talált állatnyomokat – valódi állatnyomokat, amelyek az erdőbe vezettek. A felfedezése nagy felbolydulást okozott. Egy ponton már legalább három tucat ember gyűlt köré, és mindannyian intelligens, hasznos megjegyzéseket tettek, mint például: „valószínűleg ez nem madár” vagy: „úgy tűnik négy lába van”.
105. oldal - Bellamy
– Nem lesz semmi bajom.
– Tudom, hogy nem lesz semmi bajod, mert veled megyek.
134. oldal - Clarke
“I’d recommend putting your shirt back on.”
“Why? Are you worried you won’t be able to control yourself? Because if you’re concerned about my virtue, I have to tell you, I’m not—”
“I meant”—she cut him off with a small smile—“there are some poisonous plants out here that could make that pretty back of yours erupt with pus-filled boils.”
He shrugged. “For all I know, that might be your thing, doctor girl. I’ll take my chances.”
[…] Végül is… nem csak önmagunkért jövünk a világra. Másokkal is törődnünk kell.
271-272. oldal (29. fejezet - Wells)