Bella Swan személy

Egyszer még hálás leszel nekem ezért! Oké, lehet, hogy nem a következő ötven évben, de egyszer biztosan.

21.Nyomok - 276. oldal

A hajad úgy fest, mint egy szénaboglya… de nekem tetszik.

Charlie felvonta a szemöldökét.
– Akarsz feljelentést tenni, Jake?
– Nem én! – Jacob javíthatatlan. – Nekem megérte!
Edward arca megrándult.
– Apu, ha jól emlékszem, van valahol egy baseballütő a szobádban, ugye? Szeretném kölcsönvenni egy percre!

348. oldal

Tudomásom szerint, a megboldogultak a legritkább esetben telefonálnak a hátramaradottaknak a túlvilágról.

207. oldal

Ahol az emberek nedves dolgokat hajigálnak egymáshoz, ott nekem nincs keresnivalóm.

21. oldal

Élvezet volt figyelni, ahogy lassan kezdi elhinni, csakugyan tudok főzni.

85. oldal, 4. fejezet - Meghívások

− Arra még sose gondoltál, hogy az első alkalommal, amikor Tyler majdnem elütött, akkor nekem ott csengettek, de te beleavatkoztál a végzet működésébe? − spekuláltam.
− Az már nem az első alkalom volt − mondta alig hallhatóan. Az asztalra szegezte a szemét. − Neked már akkor csengettek, amikor először találkoztunk!

84. oldal

Hiszen ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt.

143. oldal

− Fölbosszantottalak? − Úgy tűnt, mulat rajtam. Felelőtlenül ránéztem… és megint kiböktem az igazat.
− Nem mondhatnám. Inkább én bosszantottam föl saját magamat. Mindig minden meglátszik rajtam… Anyám azt szokta mondani, hogy egy nyitott könyv vagyok − fintorogtam.
− Éppen ellenkezőleg, én úgy találom, nagyon nehéz beléd látni. − És ez úgy hangzott, mintha komolyan is gondolná, dacára annak a sok mindennek, amit elfecsegtem neki és amit magától kitalált.
− Mert amúgy te könnyen belelátsz mindenkibe, igaz? − vágtam vissza.
− Általában igen! − Szélesen mosolygott, kivillant hibátlan, vakítóan fehér fogsora.

26. oldal