Bella Swan személy
Idézetek
“Remember those definitions of scary we talked about before?” She laughed. “Until you’ve heard my mom and me trying to hit the high notes in the Phantom of the Opera soundtrack, you’ve never known true fear.”
277. oldal
Önző vagyok. Kegyetlen. Kínozom azokat, akiket szeretek.
527. oldal
Ragadozó voltam. És ő a prédám. Semmi más nem számított a világon, csak ez az alapvetés.
18. oldal, 1. Az első találkozás (Könyvmolyképző, 2020)
-Mikor jön érted?
– Pár percen belül itt lesz. – A hangja alapján ez a helyzet Bellát sokkal inkább zavarta, mint az apját.
– És hová akar vinni téged?
Bella drámaian felnyögött.
– Tisztára, mint a spanyol inkvizíció. Baseballozni fogunk a családjával.
Egy pillanatig csend telepedett a házukra, majd Charlie hangosan felnevetett.
-Azt akarod mondani, hogy baseballozni fogsz? Te?
Charlie hangjából világos lett, hogy Bella – annak ellenére is, hogy mostohaapjának ez a foglalkozása – egyáltalán nem rajong a sportokért.
– Hát, azt hiszem, többnyire inkább csak nézni fogom.
– Te nagyon odalehetsz ezért a fiúért.
592. oldal
– Téged jobban szeretlek – feleltem. Ez volt a legtöbb, ami tőlem telt.
– Igen, ezt is tudom. De amikor elhagytalak, Bella… súlyosan megsebeztelek. És ezt a sebet Jacob varrta össze. És ennek ott maradt a nyoma.. mindkettőtökön. Nem biztos, hogy ezek az öltések maguktól felszívódnak. Egyikőtöket sem hibáztathatom olyasmiért, amire miattam volt szükség. Lehet, hogy te megbocsátottál nekem, de ettől még nem kerülhetem el a tettem következményeit.
543. oldal - 24. Hirtelen elhatározás (Könyvmolyképző Kiadó, 2009)
I'd never given much thought to how I would die — though I'd had reason enough in the last few months — but even if I had, I would not have imagined it like this.
(első mondat)
– Szóval csinos volt a pincérnő, mi? – kérdezte könnyedén.
– Miért, te nem vetted észre?
– Nem, nem figyeltem. Másutt járt a szemem.
210. oldal, 10. fejezet - Kérdések és válaszok
– Igen – esküdött.
Mr. Weber kijelentette, hogy férj és feleség vagyunk, aztán Edward a tenyerébe fogta az arcomat, óvatosan, mintha oly sérülékeny volna, mint a fejünk felett himbálózó fehér virágok. Könnyeim ködén át megpróbáltam megérteni azt a szürreális tényt, hogy ez a csodálatos ember az enyém. Aranyló szeme mintha szintén könnyes lett volna, már ha ez nem lenne lehetetlen. Felém hajtotta fejét, én pedig lábujjhegyre állva felnyújtóztam, és csokrostul, mindenestül átkaroltam a nyakát.