Belfast helyszín

William Thomson az írországi Belfastban született 1824. június 26-án. Apja matematikatanár volt, aki fiát tízéves koráig maga tanította, s a fiatal fiú így sokoldalú műveltségre tett szert. Amikor az apját meghívták a glasgow-i egyetemre, ő a nagyon tehetséges tízesztendős fiát beiratta egyetemi hallgatónak.
William megbirkózott a nem könnyű feladattal.

196. oldal William Thomson, Lord Kelvin

Új angol punkbarátaik kényeztető vendégszeretete rengeteg őrültséget biztosított. Mint amikor Tre csak úgy odaszart Belfastban egy botanikus kert füves tekepályájára.

80. oldal

Van, mikor már a tárgyak puszta látványa is rémülettel tölt el. A mosogatószifon csövének hirtelen kanyarulata vagy a konyhai szellőző barátságtalan vasrácsa. Ilyenkor tolakodóbbak a formák, minden egyszersmind tompább és élesebb. És mikor a legkevésbé számítok rá, akkor kezdődik. Egyszerre indul el föntről, a fejem búbjától, lefelé, a gerincoszlopomon, és egyszerre kúszik a lábujjamtól fölfelé, végig a vádlimon, a combomon, egész a gyomorszájamig. Jön, amikor akar és jogot formál rám, eluralkodik rajtam. Elég, ha durran egy pezsgő, váratlanul becsapnak egy motorháztetőt, vagy ha a tévében erőszakot látok.
Már a háborús videojátékoktól is rettegek, mint a veterán drónpilóták. És mégis mit várok ezektől a mondatoktól? Hogy majd kiírom magamból? Netán elismerést remélek? Hogy a betűk alabástrom diadalívei alatt majd fehér lovon vonulok be Thébába? Mire jók ezek az áramvonalas metaforák? És mi marad osztályrészül a hazaérkezőknek? Elfoglalhatjuk végre hűlt helyünket a trónon és az árnyékszéken? Kitölthetjük hiányunk iszonyúra duzzadt térfogatát feleségünk ölében? Megpróbálhátunk felnőni önmagunk rettentő obeliszkjéhez, melyet a politika távollétünkben emelt a tiszteletünkre? Nem túl jók a kilátások. A hazatérők kudarca fájó bizonyosság. Statisztikailag befolyásolható. És van esélyünk a nyugalomra? Legfeljebb a halálban. Végül is az sem kevésbé otthonos, mint a lövészárok.
Omaha Beach, Saigon, Szarajevó, Belfast, Bagdad, Gáza, Tripoli, Kairó, Kijev, Aleppo, Idomeni. Hónapok óta a kanapén töltöm az éjszakát, mióta a szorongásaim kitúrtak az ágyból.
Ösztrogén. Tesztoszteron. Kortizol. Dopamin. Szerotonin. Már a visszatérő rémálmaim is félnek elaludni, nehogy a valóságban találják magukat.
Xanax, Rivotril, Prozac, Zoloft, Cipralex, Válium, Ambien. A sötétben maximumra csavarom a flashbackjeimet, mert egy ideje a fényüknél nyugodtabban alszom.

27-28. oldal

Így tehát nemcsak apánk útjai,
hanem minden út, ahelyett, hogy hátra vagy előre,
valójában csakis vagy a magasba, vagy a mélybe vitt;
még Shona is, amikor Duffy tragacsában
Belfastba menekült tőlünk, és ezáltal
elárulta a családját, valamint Írország ügyét,
akkor nem az történt, hogy Nyugat-Cork
eperfákkal, cordyline-cserjékkel rhododendronokkal
ékesített partvidékéről, egy igazi paradicsomból!,
ahol Captain-ünk szavai szerint
mindene, de tényleg mindene! megvolt neki,
átköltözött Belfastba, nem,
hanem Belfastba felköltözött.

278-279. oldal

Belfast: hadianyagraktárak, a kikötő és a hajógyár szinte teljes megsemmisítése a háború utolsó évében. Nem terveztek akkora tűzijátékot, mint amit végül okoztak, de ha egy láncreakció beindul, nincs ember, aki megállítsa…

80. oldal

COLIN CARBERRY
Belfastban született 1975-ben, és azóta is ott él, de éppen Blackpoolban volt, amikor Elvis meghalt.

A kötet szerzői