Becky Dwyer személy

Talán sokan elborzadnak, ha arra gondolnak, mi minden történhet egy kicsi lánnyal annyi faragatlan matróz között. Hát megmondom én: tökéletesen és teljesen el lesz kényeztetve.

11. oldal

– Nem szoktam hülyeséget csinálni – háborodtam fel.
– Szellőző – csak ennyit mondott.
– Meddig fogom még ezt hallgatni?
– Ó, sokáig, nagyon sokáig.

298. oldal

-Nézd, én egy darabig nagyon türelmes tudok lenni, de ez a türelem bizony elfogy egyszer.

59. oldal

– A nagybátyád sosem mondta, hogy nem illik hallgatózni? – mordult rám, mikor már kellő távolságba kerültünk a kapitány kabinjától.
– Az illemtanórák valahogy kimaradtak az életemből.

365. oldal

– Szerinted mit kéne tennem Stone-nal? – tette fel a költői kérdést Nick, és még a szeme is csillogott, olyan jól szórakozott.
– Lökd ki az óceán felett – vágtam rá azonnal – Majd azt mondjuk baleset volt.
Megköszörülte a torkát, hogy a nevetését leplezze.
– Sajnos azt nem tehetem. Egyéb javaslat?
– Lökj ki engem az óceán felett – mordultam fel –, és vess véget a szenvedéseimnek.

70. oldal

– A lelkiismeret szar dolog – jegyezte meg nagy bölcsen. – Ha van, csak problémát okoz, ha nincs, állatot csinál belőled.
– Hű, milyen filozofikus hangulatodban vagy – nem vette fel enyhe gúnyolódásomat.
– Én már csak ilyen mélyenszántó fickó vagyok.

147. oldal

-Nos, Col alszik, mert rosszabbul nézett ki, mint én – feleltem. – Tehát kénytelen lesz nekem feltenni a kérdést…kapitány.
Felmordult és közelebb lépett az ágyhoz.
– Jobban állt, mikor épp elvéreztél – mondta bosszúsan. – Jót tett a modorodnak.
– Az én modoromról inkább ne alkosson véleményt, kapitány.
…
– Meddig akarod ezt játszani?
– Én nem játszom, kapitány. – Élvezettel figyeltem, ahogy összeszorítja a száját, és mintha rángatózott volna a szemhéja. – Mi van a szemével, kapitány?
– Ha még egyszer meghallom, hogy kapitány…
– Kapitány? – lépett be a nyitott ajtón Col, én pedig majdnem elnevettem magam Nick arckifejezésén.

– Ne kezelj úgy, mint egy…
– Nőt?

224. oldal

A hátamra zuhantam, a fejem a padlón koppant, a kezem égett, ahogy a kötél lehorzsolta róla a bőrt, de legalább nem lőttek le. Az ember hamar megtanulja értékelni az élet ilyen apró örömeit.

304. oldal