Beatrice Prior (Tris) személy
Idézetek
– Hol van apa? Calebhez ment látogatóba?
– Á! – rázza meg a fejét. – Apádnak ma munkába kellett mennie.
Lesütöm a szememet.
– Elárulhatod nekem, ha nem akart eljönni.
163-164. oldal
– Nem szeretném, hogy bárki is aggódjon miattam.
– Nem is tudtam, hogy Susan „bárki”-re változtatta a nevét – jegyzem meg, felvonva a szemöldökömet.
– Ha-ha – mondja Caleb, grimaszt vágva.
179. oldal
– Ígérd meg nekem – suttogja –, hogy nem mégy el! A kedvemért. Tedd meg nekem ezt az egyet!
[…]
Tedd meg nekem ezt az egyet! Tobias sötét tekintete könyörögve kér.
[…]
Éles fájdalmat érzek a mellkasomban, amikor ezt hazudom neki:
– Rendben van.
– Ígérd meg! – kéri, a homlokát ráncolva.
A fájdalom állandósul bennem, és mindenre kiterjed – bűntudattal, félelemmel és vágyakozással keveredik.
– Megígérem.
Az én szarkazmusomra való hajlamomat azonban továbbra se értékelik.
32. oldal, 4. fejezet; Ciceró (2014)
– Nem vagy valami izmos – állapítja meg. – Ami azt jelenti, hogy okosabb, ha a könyöködet és a térdedet használod. Velük nagyobb erőt tudsz kifejteni.
Váratlanul a hasamra teszi a kezét. Olyan hosszúak az ujjai, hogy tenyerével lefedi a csípőm szélességét. Olyan hevesen kalapál a szívem, hogy fáj tőle a mellkasom, miközben tágra nyílt szemmel bámulom Négyest.
– Sohase felejtsd el, hogy itt kell megfeszítened az izmaidat! – mondja halkan.
Feltartja a kezét, és továbbsétál. Jóval azután is magamon érzem még a tenyerét, hogy odébbállt. Furcsállom ugyan, de muszáj megállnom, és pár másodpercig mélyeket lélegeznem, csak azután tudom folytatni a gyakorlást.
81. oldal, 8. fejezet
Közelebb lép hozzám. Nagyobb biztonságban éreztem magam, amikor távolabb voltunk egymástól. Ha még közelebb jön… már arra gondolok, hogy mindjárt megérintem, és ettől kiszárad a szám. Nemigen szoktam így viszonyulni az emberekhez – a lányokhoz semmiképp.
179. oldal
– Ott van az egyik oktatóm – mondom a mamámnak, közelebb hajolva hozzá. – Félelmetes egy alak.
– És milyen jóképű! – állapítja meg.
Azon kapom magam, hogy automatikusan bólogatok erre. A mamám nevet, és elveszi a kezét a vállamról. Szeretném távolabb tessékelni őt Négyestől, de épp mikor javasolnám neki, hogy menjünk valahová máshová, Négyes hátrapillant ránk.
165. oldal, 15. fejezet