Beatrice Prior (Tris) személy
1 hozzászólásIdézetek
– Tudod, a srácok többsége élvezné, ha bezárva találná magát egy ilyen szűk helyen kettesben egy lánnyal – mondom, a szememet forgatva.
– De az nem, aki klausztrofóbiától szenved, Tris! – Négyes hangja most már kétségbeesett.
– Jól van, jól… – A kezemet Négyesére teszem, majd a mellemhez húzom, épp a szívem fölé. – Érezd a szívdobogásomat. Érzed, ugye?
– Igen.
– Érzed, milyen egyenletes?
– Gyorsan ver.
– Na igen, de ennek semmi köze ehhez a dobozhoz. – Megrándul az arcom, amikor befejezem a mondatot. Ez felér egy vallomással. Remélem, hogy Négyesnek nem tűnt fel. – Valahányszor csak érzed, hogy levegőt veszek, tedd ezt te is! Erre összpontosíts!
– Rendben.
289. oldal, 25. fejezet
Gondolhattam volna, hogy a Műveltek főépülete csakis egy könyvtár lehet.
311. oldal, 28. fejezet
Most értettem meg, amit Tori mondott nekem a saját tetoválásáról – hogy azt a félelmet jelképezi, amit sikerült legyőznie: emlékezteti rá, hogy tudja, honnan jött, és hol tart most. Lehet, hogy én is akkor teszem jól, ha tiszteletben tartom a régi életemet, miközben felépítem az újat.
87. oldal, 8. fejezet
– […] Várj csak, azt a saját karodból tépted ki? – mutat a tűre. – Te jóságos ég, Tris! Neked nincsenek idegvégződéseid, vagy mi a szösz?
Marcus kikanyarodik az egyik főútvonalra, és erősebben nyomja a gázt. Előredőlünk, s épphogy sikerül kikerülnünk egy tátongó lyukat az úton. A műszerfalba kapaszkodom, hogy megtámaszkodjak.
– Nyugalom, Beatrice! – mondja Marcus. – Vezettem már életemben.
– Én is sok mindent csináltam már életemben, de ez nem jelenti azt, hogy jól is csinálom!
356. oldal
– Megsérültél? – kérdezi.
– Nem. Ez csak egy újabb tetoválás. Már begyógyult. Csak… még nem akartam megmutatni másoknak.
– Megnézhetem?.
Bólintok. Összeszorul a torkom. Lehúzom az ingem ujját, és kibújtatom belőle a vállamat. Tobias egy pillanatig nézi, azután megcirógatja. Ujjai a csontjaim vonalát követve emelkednek és süllyednek. Amikor Tobias megérint, azt szeretném, ha a lehető legnagyobb felületen érintkezne a bőröm-az övével. Minden megváltozik az érintése nyomán. Izgalom jár át, amitől megremeg a gyomrom. Ez nem csak félelem. Valami más is. Vágyakozás.
357. oldal, 31. fejezet
Vajon megbocsátható-e mindaz, amit elkövettem azért, hogy eljuthassak idáig?
Lenni szeretnék.
Képes vagyok rá.
Hiszem, hogy így van.
405. oldal