Beatrice Prior (Tris) személy
1 hozzászólásIdézetek
– Most sírnom kellene? – kérdezem. A hangomat elnyeli az inge. – Talán valami nem stimmel velem?…….
…
– Tudok én bármit is szerinted a könnyekről? – kérdezi szelíden.
279. oldal
– Nem vagyok fontos – mondom. – Mindenki jól meglenne nélkülem.
– Kit érdekel mindenki? Mi lenne velem?
258. oldal, 27. fejezet
Olvastam egyszer valahol, hogy a sírásra nincsen tudományos magyarázat. A könnyek csak is a szem nedvesítésére szolgálnak. Nincs tulajdonképpeni oka, hogy a könnymirigyek egy érzelem utasítását követve túltermelődjenek. Szerintem azért sírunk, hogy felszabadítsuk a bennünk lakozó állatot – anélkül, hogy elveszítenénk emberi mivoltunkat. Mert igenis él bennem egy vadállat amely vicsorog, és morog, és a szabadságra törekszik – Tobias felé és mindenek előtt az élet felé. És hiába is próbálom képtelen vagyok megölni ezt a lényt.
Úgyhogy ehelyett belezokogok a tenyerembe.
282. oldal
Ahogyan én kitartottam amellett, hogy Tobias értékes ember, ő is mindig látta bennem az erőt, állítva, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondolom. És tudom, anélkül, hogy mondaná: ez a szerelem műve, ha jól működik: többé válsz tőle, mint ami vagy – és többé, mint amire képesnek tartottad magad.
354. oldal, 41. fejezet - Tris
– Úgy érted, a félelmek nem múlnak el?
– Van, hogy igen. De néha új félelmek lépnek a helyükbe. – Hüvelykujját a nadrágszíjába akasztja. – Csakhogy nem az a cél, hogy ne legyenek félelmeink. Ez lehetetlen ugyanis. Az a lényeg, hogy megtanuld uralni a félelmeidet, és rájöjj, hogyan függetlenítheted magadat tőlük.
18. fejezet
-Négyes! -kiáltom. Miért is kiáltozok egy számot? Ó, igen. Mert ez a neve.
56. oldal