Bázel helyszín

Tengerecki hazaszáll

Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre járt a Pál?

Merre járt a
messzivágyó
jéghegyjáró
felhőszálló
Tengerecki Pál?

Ment, amerre
szeme látott…
Bebolyongta
a világot
– s belefáradt
már.

Lova üget…
Gépe dörög…
Magában ő
így füstölög:

Mért is menjek Tangerbe
– fulladni a tengerbe!

Gyötörjön a zsába
– nyirkos Kambodzsába?!

Nagy melegbe, nagy hidegbe
– izzadjak-fázzak Tibetbe?!

Sürgönyözhet Jereván:
– Tengerecki, gyere mán!

Üzenheti Bázel:
– engem ne hibázz el!

Suttoghatja Nápoly:
– engem holtig ápolj!

Zúg a Gangesz… Mindhiába
– nem indulok Indiába!

Hogyha mennék Asszíroszba:
– a Sors tönkre masszírozna!

Az a cudar Kalkutta
– béremet lealkutta!

Mind befagyott Bangkokba
– betétem a bankokba!

Kérhet-várhat Hawaii
– kedvem nem a tavalyi!

Mit érdekel Raratonga
– fürdök én a Balatonba!

Hazaszállok, mint az álom
– a hoppla-hopp-szalmaszálon!!!

Itt maradok veled én
– itt a Tisza peremén…

Így kiáltok: Tengerecki,
– a földgömböt itt hegyezd ki!

Kacagnak a nyári egek…
– itt dalol majd tiveletek

szil,
szál,
szalmaszál…
Itt lesz boldog közöttetek
ecki
becki
tengerecki
engerecki
vengerecki
Tengerecki Pál!

Bázel. Erasmus. Itt halt meg, a szobában, ahol Frobenius nyomtatta könyveit. Végül kiadója nyakára szorult, ott vendégeskedett, didergett, szidta a burgundi borkereskedőket és az irodalmi üzem félkézkalmárait. Mert akkor is voltak tolvaj kiadók, Burgundiában és máshol. Itt élt, ebben a szobában, javította a nedves levonatokat, melyeket a szomszédos műhelyből hoztak át Frobenius legényei… A világban vihar dúlt. „Es regnet Dreck" [Ganajeső hull]– írta Luther a feleségének. Az ajtón kopogtak: a pápa, a császár követe vagy a vérbajos Ulrich von Hutten zörgetett keserű dühvel ezen az ajtón. Megvádolták, hogy gyáva. Vállat vont. „Ez súlyos vád lenne" – írta –, „ha én svájci zsoldos lennék. De író vagyok és a munkámhoz nyugalomra van szükségem".
A híres kép a múzeumban egészen kicsi, alig nagyobb, mint egy miniatűr. S a másik, a gyűrűs. S mindkét képen: a mosoly. Miért mosolygott? Kardinálist akartak csinálni belőle, aztán agyon akarták verni. Gyorsan írt, szálkás betűkkel, közben vörösbort ivott és mosolygott. Luther megtörtént. Erasmus tudta, hogy ez sok, nagyon sok, de ugyanakkor tudta azt is, hogy van a lutheri sorsban valamilyen műfaji zavar. Ne az író történjen meg, hanem a műve… Ezért mosolygott. Nem volt „hős". Író volt. Egyetlen hősiességet ismert, egyetlen bátorságot. S ebben nem volt gyönge, és nem engedett. S hasztalan ostromolta a pápa és Luther; az írói függetlenséget nem adta fel. Csak ebben hitt, erre esküdött fel, ebben volt hős, halálig ennek szolgált, s ezt az egyet nem adta el a tömeg történelmi tapsaiért, sem a kardinálisi kalapért. Ámen."

90. oldal

Otto Frank 1980. augusztus 19-én bekövetkezett haláláig a Bázel melletti Birsfeldenben lakott, és életét Anne lánya naplójában, a benne foglalt üzenet közkinccsé tételének szentelt.

utolsó mondat, Utószó

A Lelkipásztori Társaság jegyzőkönyvének bejegyzése szerint a városi tanács 1553. október
25-én a következő döntést hozta:44 „Öméltóságáik, meghallgatván Bázel, Bern, Zürich és Schaffhausen egyházainak véleményét Szervét ügyében, úgy határoztak, hogy nevezett Szervét vezettessék Champey-be, s ott elevenen égettessék meg."

132

146. oldal

A 910-es évek második felétől kezdve mind gyakoribbakká váltak a távoli vidékekre (továbbá az egyazon évben több irányba) vezetett hadjáratok. A 917. évi portya során először Bázel városát rombolták le, majd Svábföldről Elzászra és Lotaringiára törtek.

56

Az 1530-as évek elején lezajlott svájci vallásháborúk tehát egyszerre tanúskodnak a kialakuló pénzügyi rendszerről, mely képes eltartani a protestáns városokat nehézségek idején, és kijelölik e rendszerben Bázel vezető szerepét.
Mindaddig, míg Genf el nem fogadta a reformációt, egyáltalán nem számíthatott erre a pénzforrásra. 1536 után azonban már erődítmény építésére, védelmi és egyéb célokra is rendelkezésére állt a bázeli tőke. Az 1536-os forradalmat követően jött létre a trésor de VArche, avval a céllal, hogy koordinálja a szövetségi kölcsönöket.

243

Bár Strasbourg, akárcsak Bázel, német város, de legalább jelentős francia kolóniája van. Kálvin a város francia református kongregációjában lett lelkipásztor.

114

Közben a franciák még 1795 januárjában elfoglalták egész Hollandiát, s a hazafiak pártja kikiáltotta a Batáviai Köztársaságot. Az együttműködés ellenére Párizs a májusban megkötött hágai békében kemény békefeltételeket kény- szerített csatlósára: a déli területeket át kellett engedni Franciaországnak, 100 millió forint hadisarc fizetésére kötelezték a hollandokat, s még 25 ezer fős francia sereget is el kellett tartaniuk. Franciaország a spanyolokat is békére kényszerítette, mivel a francia seregek már Katalóniában voltak. A békét Bázelben írták alá 1795 júniusában.

22

A lengyelkérdés Poroszországot választás elé állította, hiszen egyszerre két fronton kellett volna harcolnia, ami havonta 2 millió tallér többletköltséget jelentett Berlinnek. A porosz vezetés ezért 1795 áprilisában Bázelben aláírta a békét a franciákkal. Az egyezmény értelmében a Rajna bal partja francia megszállás alatt maradt, Párizs ugyanakkor nem ellenezte, hogy Berlin a folyó jobb partján keressen kárpótlást az elvesztett területekért.

22