Baudelaire személy

Hamvas Béla: Patmosz I-II.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Christopher Moore: Mocskos meló
Szabó Magda: Régimódi történet
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes
drMáriás: Lomtalanítás
Márai Sándor: Napló 1943–1944
Romain Gary: Lady L.
Hamvas Béla: A száz könyv
Hamvas Béla: Szarepta
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Eric Clapton: Clapton – Az önéletrajz
Tornai József: Vadmeggy
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Josef Škvorecký: Egy detektívregény-olvasó ötletei
Enrique Vila-Matas: Bartleby és társai
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Joris-Karl Huysmans: A különc
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Meghökkentő történetek régmúlt időkből
Milan Kundera: Találkozás
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek
Bernard Denvir: Impresszionizmus
Paul Martin: Szex, drogok és csokoládé
Hankiss Elemér – Lengyel László: Kétszög – Idegen világban? / A távol közelében
Patti Smith: Just Kids
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
José Ortega y Gasset: A szerelemről
Théophile Gautier: Charles Baudelaire
Csáth Géza: Csáth Géza novellái
Fred Wander: A hetedik kútfő
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései
Kelecsényi László: FilmSZEXtétika
Vlagyimir Szorokin: Tellúria
Edward Rutherfurd: New York
Zadie Smith: NW
Michel Houellebecq: Szerotonin
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
!

Baudelaire


Idézetek

Frank_Spielmann I>!

A múlt század az őrültek százada. Hölderlin, Schumann, Gogol, Baudelaire, Maupassant, Van Gogh, Nietzsche.
Ma már nem vagyunk képesek megőrülni.

I. kötet, 31. oldal

12 hozzászólás
Kuszma P>!

FOMA: […] Higgye el, költő uram, hogy aki ilyeneket ír, hogy „vidám hajnalok titkos kötelme”, és közben bűzölgő emberi zsigerekkel táplálkozik, az ezzel keserűséget okoz kétlábú olvasóinak. Nem hinném, hogy egy ilyen költővel Puskin egyáltalán szóba állt volna.
ROMAN: Baudelaire viszont szíves örömest.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Szergejevics Puskin · Baudelaire
Sli P>!

El sem tudok képzelni iszonyatosabb dolgot annál, mint úgy kilépnem a világba, hogy nincs egyetlen saját könyvem sem. Kíváncsi lennék, hogy régi barátaim, például C., L., Reggie Turner, G., B. vagy Max hajlandóak lennének-e adni nekem néhány kötetet. Tudod, milyen könyveket szeretnék: Flaubert, Stevenson, Baudelaire, Maeterlinck, Dumas, Keats, Marlowe, Chatterton, Coleridge, Anatole France, Gautier, Dante (és minden, ami Dantéról szól!), Goethe (és minden, ami róla szól!), és így tovább. Nagyon jó érzés lenne tudni, hogy odakint könyvek várnak rám.

434. oldal / III. kötet, Négy levél a readingi fegyházból (Szukits, 2002)

2 hozzászólás
Ottilia P>!

»Poe az idegek írója, sőt, ennél még valamivel több is – és persze a legjobb, akit ismerek« – írta róla Baudelaire, a híres francia költő.

246. oldal

Meghökkentő történetek régmúlt időkből Különös esetek az emberiség 5000 éves múltjából

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire · Edgar Allan Poe
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Egyszer, ahogy befordultunk a Rue des Soeurs-be, megállt egy rossz hírű ház kivilágított kapuja előtt, és kinyilatkoztatta:
– Baudelaire szerint a közösülés a csürhe lírája. Sajnos, ez ma már nem áll! A szex haldoklik. Még egy évszázad, és úgy fogunk feküdni egymás mellett, nyelvünk egymás szájában, némán, szenvedélytelenül, mint a tengeri herkentyű. Igen, minden bizonnyal így lesz! – És az arab közmondást idézte, melyet trilógiája mottójául is választott: – „A világ olyan mint egy uborka: ma a kezedben, holnap a seggedben.”

I. kötet - 114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire · szex
Carmilla >!

Az én kizárólagos mestereim a könyvek voltak – és a magány… A könyvek voltak és a zene, melyeknek világába menekülhettem. Ez a beteges magány vonzott Dosztojevszkijhez. Tizenhat-tizenhét éves koromban valamennyi kötetét olvastam. Később, Ady, József Attila és Illyés felfedezése után – az első betegség esztendejében – egy álló esztendeig Baudelaire-t olvastam. Abban a sivár szomorúságban ki hatott volna rám jobban, mint ő, majd Juhász Gyula. Ezek voltak a legmélyebb hatású költők, a regényírók közül meg Gorkij, Solohov és Reymont.

364. oldal, Váci Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)

Chöpp P>!

[…] egészen néhány perccel azelőttig eszembe sem jutott, hogy október elseje van, de volt valami bennem, nyilván a tudattalanom, ami nem feledkezett meg róla, bizonytalan körvonalú istenek uralmát nyögjük, „ezek a fiatal lányok csalóka utakra tereltek bennünket, és azt is tegyük hozzá, hogy eleredt az eső”, ahogy, ha jól emlékszem, Nerval írta valahol, akkoriban nem sokat gondoltam Nervalra, pedig negyvenhat éves volt, amikor felakasztotta magát, és Baudelaire is ennyi idős volt, amikor meghalt, nem könnyű ez az életkor.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire · Gérard de Nerval
עֲזָאזֵל P>!

Baudelaire felteszi a kérdést, kinek érdeke a túlvilág megtagadása? Ce sont des gens qui ont peur de revivre. Akik az újjászületéstől félnek.

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire
7 hozzászólás
sophie P>!

     Szerinted nincs lehetőség az őszinteségre? Az önmagunkkal való szigorú számvetésre?
    Ki tudja mi az igazság a leghíresebb, legőszintébbnek hitt, legdrámaibb önéletleírásokban – Ágoston vagy Rousseau, Baudelaire vagy Dosztojevszkij önvallomásaiban? Mennyi bennük az önmentő szépítés és az öngyötrő csúnyítás? Képes volt-e valaha valaki szemrebbenés nélkül, tekintete eltakarása nélkül belenézni önnön lényének s létének mélységeibe? Talán még Nietzsche vagy Freud se volt erre képes. Oidipusz pedig inkább megvakította magát. S ha ez így van, akkor mit várhatunk náluk minden bizonnyal erőtlenebb s gyávább mindennapi emberi magunktól? Nem tudom, van-e bennünk elegendő erő s bátorság a viviszekcióra, önmagunk eleven boncolására.

10. oldal (Lengyel László kérdezi Hankiss Elemért)

Nazanszkij >!

Baudelaire halála

Még élt. A nyelv tökéletes művésze
Már dadogott csupán és hebegett,
Ki igéit örök márványba véste,
Nem lelte a szót, az értelmeset.

A színek és a fények törött szemében
Fakón ködlöttek, és az illatok
Elvesztek, mint Ádám mögött az éden.
Még élt, és búsabb volt, mint egy halott.

Derengett néha elcsitult agyában
Egy rím, egy csók, egy elmúlt kikelet.
Még vonaglottak a nyűtt idegek.

És este jöttén, olykor a magányban
Bámulta a felhőket messze, fenn,
Hogy tűnnek el a kihunyó egen.

667-668. oldal, Versek, 1929 (Magyar Helikon, 1970)

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire